Brothers: A Tale Of Two Sons

Igen, jól olvasod, két különböző karaktert irányítasz egy joystickkel. Ez a kis indie játék volt az, ami bemutatta, hogy a kooperatív élmény nem szükségszerűen kell, hogy más játékosokkal való együttműködést jelentse. És bár azóta már évek teltek el, és a fejlesztő, Starbreeze Studios sem állt már a játék mögött, a Brothers varázsa nem halványult el, még akkor sem, ha egy-két modernizálásnak is alávetették.

Két testvér és egy történet, amit nem felejtesz el

A történet egyszerű: két fiú, Naiee és Naia, akik apjuk betegsége miatt elindulnak egy kalandra, hogy megtalálják az életmentő gyógymódot. Ami viszont igazán különlegessé teszi a Brothers-t, az a két karakter közötti dinamikai kapcsolat. Egy szót sem ejtenek, de anélkül is megértjük egymást. A játéknak a valódi ereje éppen ebben a csendben és a nonverbális kommunikációban rejlik, amit a testvérpár viselkedése és érzelmi reakciói árulnak el.

A játék remekül építkezik az érzelmekre, miközben finoman, szinte észrevétlenül mutat be egy-egy szociális kapcsolatot, miközben a két testvér személyisége folyamatosan fejlődik. Az egyikük vidám és kalandvágyó, míg a másik a felnőtté válás terheivel küzd, ami rendre feszültséget teremt közöttük. De mégis, minden egyes gesztus, apró vita és közös élmény segít abban, hogy érezzük: igaz barátok.

A játékmenet, ami egy kicsit fejtörő

Ami elsőre sokaknak bonyolultnak tűnhet, az hamar megszokható: a két testvért az analóg karokkal irányítjuk, de nem úgy, hogy egyiket-egyik analóg kar irányítja, hanem mindkettőt ugyanaz a joystick mozgatja, a másik pedig egy kontextuális akciógombként funkcionál. Ha valaki próbálta már a Brothers-t más platformokon, az tudja, hogy eleinte egy teljesen idegen érzés lesz, hogy ugyanazokkal a mozdulatokkal két különböző karaktert irányítunk, és a térképen való navigálás közben folyamatosan ott lebeg a kérdés: Naiee, naia, hogy is volt... Ez a kis zűrzavar igazán elvarázsolja a játékosokat, hiszen bár eleinte nagyon fura, idővel olyan természetessé válik, hogy észre sem vesszük.

A Brothers másik sajátossága, hogy itt nem csupán a történet van fókuszban, hanem a környezeti rejtvények, a lopakodós részek és a boss harcok is. De mindezek egy kicsit könnyebbé válnak, ha két játékos veszi át az irányítást, mivel így a kihívás némileg eltűnik. A kooperatív mód ugyan szórakoztató, de nem nyújtja azt a megoldásra kényszerítő hatást, mint amikor egyedül kell megküzdened az elénk táruló akadályokkal. Az együttműködés nem rossz, de a játék egyedülálló varázsa az, amikor nem segítheted magadat a másik testvér irányításával.

A világ, ami nem nyújt túl sok szabadságot

A Brothers világa viszonylag lineáris, és bár nem mondanám, hogy emiatt elveszti a varázsát, de mégis érezhető benne, hogy a felfedezés nem a játékmenet fő célja. A világ szép, de nem annyira részletes, hogy az ember szívesen elidőzzön benne. Az igazi erősség a történet, és az érzelmek, amiket a két testvér egymás iránt érzett szeretet és feszültség jelenít meg. Ezen túl a látvány egyébként szép, ha nem is forradalmi, de az egész játék hangulata tökéletesen passzol a játékos érzéseihez, amit a zenéje csak tovább erősít.

Az új verzió – Mi változott?

A Switch-re készült port nem hoz sok újdonságot, de a kooperatív mód, ami most már lehetőséget ad arra, hogy egy barátunkkal ketten irányítsuk a testvéreket, elég nagy különbséget jelent. Az alapjáték élménye azonban nem változott, és továbbra is ott van a remek hangulat, a feszült pillanatok és a váratlan fordulatok. Az új verzió egyébként nem hoz drámai javulást, de a sebesség, a grafika és a játékélmény nem vesztett semmit a régi varázsából.

Értékelés: 8 / 10 – Nagyon jó

A Brothers: A Tale of Two Sons egy olyan játék, amit mindenképp érdemes kipróbálni, ha egy igazán érzelmekkel teli kalandra vágysz. Bár a kooperatív mód egyes varázsokat elvisz, a történet és a karakterek fejlődése miatt még mindig az egyik legjobb élmény, amit egyedül vagy egy baráttal átélhetünk.