Bakeru

A történet: nem kell mindent érteni

A történet alapvetően egy tipikus "hős a világ megmentésére" sztori, amiben Bakeru, a hőseink hőse, egy szörnyűséges, démoni világot próbál meg megmenteni. De őszintén? Túl sokat ne várjunk tőle. A történet többségét olyan szép animációk és "képregényszerű" jelenetek mesélik el, amiknek ugyan remek a hangulata, de mivel a játék japán, nem sokat értünk belőle. És valljuk be, igazán senkit sem érdekel, mert itt az akció az, ami igazán számít. Az sem baj, ha nem érted, hogy mi történik, mert a játékmenet úgyis magával ragad, hogy még a szöveget is elfelejted.

A játékmenet: mindent bele

Bakeru egy könnyed, lineáris 3D platformer, ahol végigjársz egy szép, színes világot, feladatod pedig három szivárványos lámpát összegyűjteni, hogy aztán tovább tudj lépni a következő szakaszra. A játékmenet gyors és dinamikus, mintha egy Mario-játékot kevertek volna egy kis beat-'em-up elemmel. A harc gyors, szórakoztató, és igazán kielégítő, főleg amikor egy egész szörnycsapatot intézel el egy-két ütéssel. Az egyszerű kombók és a "parry" mechanika még akkor is élvezetesek, ha sokszor nem túl bonyolultak.

Bakeru emellett egy sor különféle átváltozással is rendelkezik, amik igazán szórakoztatóak – különösen, amikor egy mágikus horgászbottal csapkodod szét az ellenfeleket a távolból. Az átváltozások szórakoztatóak, de be kell vallanom, hogy egy kicsit túlságosan is könnyedén veszi el a játék a kihívásokat. A játékmenet így inkább a kisgyerekeknek és a könnyed szórakozást keresőknek szól.

A vizuális világ: színkavalkád és hangulatos színvilág

Bakeru látványvilága talán a legmeglepőbb aspektusa a játéknak. A színes, tiszta és karikatúraszerű dizájn egyszerre modern és nosztalgikus, mintha egy gyönyörű, japán mesevilágba csöppentünk volna. A tájak és helyszínek mindegyike más és más hangulatot ad át – a hegyek őszies színeitől kezdve a vizes szórakoztatóparkokig mindent megtalálunk. Azonban a látványos színek és a szép dizájn sajnos nem mindig párosul zökkenőmentes teljesítménnyel. Bár vannak pillanatok, amikor a játék eléri a 60 fps-t, legtöbbször 30 fps körüli, ami némelyik nyíltabb szakaszon sajnos zötyögős hatást kelt.

A nehézség és a szórakozás egyensúlya

Bár a játéknak van egy könnyedebb, szórakoztató hangulata, amit a fiatalabb játékosok is élvezhetnek, nem szabad elfelejteni, hogy a játékmenet valójában nem túl nehéz. A platformok könnyen megugorhatóak, az ellenfeleket gyorsan elintézhetjük, és a gyűjtögetés sem ad túl komoly kihívást. Azonban az apró gyűjthető trinketek, mint a gachapon kincsek és a kis állatok, amik naplójegyzeteidet bővítik, egy jó adag extra felfedezést kínálnak a kíváncsi játékosok számára.

Néhány szórakoztató minijáték is feltűnik, például egy vízisí-verseny vagy egy 3D-s lövöldözős szakasz, ami szintén frissíti az élményt, mielőtt ismét visszazökkenünk a klasszikus platformer játékmenetbe. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy ne unjuk meg a játékot, még akkor is, ha sokáig ugyanazokkal az alapmechanikákkal dolgozik.

A japán változat és a lokalizálás: nyelvi akadályok, de megéri

A játék teljesen japán, de ha nem bánod, hogy nem értesz semmit a történetből, és ha kicsit ügyes vagy a menükkel, akkor könnyedén élvezheted. A legfrissebb angol lokalizált változatban már angol feliratokat kapunk, ami némileg segít abban, hogy még inkább kapcsolódhassunk a karakterekhez és jobban elmerülhessünk a történetben. Bár a sztori nem valami epikus, a karakterek bája és a játék kiszámítható varázsa könnyen elviszi a hátán az élményt. Az angol verzió egyébként nem csupán nyelvet vált, hanem néhány apró finomhangolást is eszközöl, amivel még pörgősebbé válik az élmény.