Atari 50: The Anniversary Celebration

Azt hittem, az Atari 50 már mindent elmondott, amit erről a korszakról lehet – aztán jött a Namco Legendary Pack, és kiderült, hogy még bőven van mit mesélni.

Még mindig nem értünk a végére

Amikor korábban azt írtam, hogy a The First Console War DLC után az Atari 50 gyakorlatilag lezárta saját küldetését, egy dolgot nem vettem számításba: a Digital Eclipse megszállottságát. A Namco Legendary Pack nem tűnik nagy dobásnak számok alapján – „csak” 12 új játék –, de kontextusban nézve ez az egyik legszebb, legkerekebb bővítés eddig.

Ez most nem az Atari belső harcairól szól, hanem arról, hogyan született meg Namco, és hogyan nőtte ki magát Japán egyik legfontosabb videojátékos hatalmává. Az idővonal 1955-től 1986-ig vezet, és végre nem csak azt látjuk, mi történt, hanem azt is, miért.

Emberek, arcok, döntések

Külön öröm volt látni a fiatal Masaya Nakamurát, amint 29 évesen megalapítja azt a céget, amiből később Namco lesz. Ezek a fotók mindig többet mondanak ezer design-dokumentumnál. Nolan Bushnell visszaemlékezései pedig megint csak aranyat érnek: világosan kiderül, miért került az Atari Japan ilyen gyorsan Namco kézbe.

Tod Frye megszólalásai a VCS-es Pac-Man kapcsán kifejezetten érdekesek, főleg amikor az olyan apróságokról beszél, mint a szellemek villogása – ezek azok a technikai kompromisszumok, amikből később legendák lesznek. A Galaxian kapcsán Mark Ackerman és Glenn Parker adnak kontextust, és bár az interjúk száma nem túl magas, a válogatás nagyon pontos.

Archiválás felsőfokon

A Digital Eclipse itt is hozza azt a szintet, ami miatt ezt az egész csomagot nem lehet egyszerű „retro gyűjteményként” elintézni. Reklámok, poszterek, fotók, dokumentumok, 3D modellek – minden ott van, és nem csak kipipálva, hanem értelmezhetően tálalva.

Az egyik személyes kedvencem az eredeti, sosem használt Pac-Man VCS dobozborító volt. Hiro Kimura robot-Pac-Manje zöld mellényben, a nyáladzó szörny-szellemekkel… ma már elképzelhetetlen, de pontosan ettől zseniális. Ugyanez igaz Jim Kelly Galaxian artworkjére az Atari 5200-hoz: ezek a borítók önmagukban is popkulturális lenyomatok. Kicsit fáj, hogy ma már nem nagyon készülnek ilyenek.

A játékok: itt nincs töltelék

Ez az első Atari 50 DLC, ahol tényleg azt éreztem: nincs gyenge láncszem. Pac-Man, Dig Dug, Galaxian, Galaga, Xevious – mind különböző Atari platformokon. Ezek nem csak „fontos” játékok, hanem ma is játszhatók, élvezhetők.

A Dig Dug hatása egyenesen vezet a Mr. Drillerig, a Xevious pedig konkrétan lefektette a shoot ’em up műfaj egy jó adag alapkövét – RayForce, TwinBee, és még sorolhatnám. Ezeket nem csak tisztelni lehet, hanem játszani is jó velük.

Pac-Man minden mennyiségben

A csomag egyértelmű sztárja a Pac-Man, több változatban: 2600, 8-bit, 5200. Imádtam összevetni, mennyire más kompromisszumokat kellett kötni a VCS-en, és mennyivel közelebb kerültek az arcade élményhez a későbbi hardverek. Ez az a fajta „digitális múzeum”, ahol a különbségek nem elméleti szinten jelennek meg, hanem a kezed alatt.

És igen: Pac-Man időtlen. Teljesen mindegy, hányadszorra indítom el, mindig működik.

Kevés hiányérzet, sok kérdőjel

Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, elfért volna még egy kicsit több kontextus Xevious és Galaga köré. Ezek akkora hatású játékok, hogy simán elbírtak volna még pár megszólalást vagy háttéranyagot.

És persze ott a nagy kérdés: ez most tényleg a vége? Nehéz elhinni. Annyi feldolgozatlan történet van még, de a licencelés nyilván komoly akadály. Ettől függetlenül remélem, hogy nem ez az utolsó alkalom, amikor az Atari 50 új életjelet ad.

Zárás

A Namco Legendary Pack nem a legnagyobb, nem a leghangosabb DLC, de talán az egyik legletisztultabb. Olyan bővítés, ami pontosan tudja, mit akar elmondani, és nem mondja túl. Ha az Atari 50 eddig egy interaktív történelemkönyv volt, ez a fejezet az, amit az ember szívesen olvas újra.