Cast Of The Seven Godsends

Míg az alapötlet, hogy visszanyúljunk a régi iskola keménységéhez, egy izgalmas nosztalgiaélményt ígér, a kivitelezés sajnos nem mindig hozza el azt, amit elvárnánk tőle. Lehet, hogy a játékosoknak, akik szeretik a régi idők kihívásait, elnyeri a tetszését, de ha a modern játékok kényelméhez szokott valaki, könnyen falba ütközhet.

Istenek, segíts!

A történet egyszerű, de jól ismert: a gonosz császár, Zaraaima, elfoglalja a királyságot, és megöli a herceget, Kandart. Az istenek azonban megszánják, és feltámasztják őt. Most Kandar feladata, hogy megmentse a királyságot, visszaállítva a rendet és persze megöleli a világot egy jókora adag bosszúval. Az alap sztori tipikus, semmi különös, de pont ez adja meg a régi 16-bites játékok nosztalgikus hangulatát.

A játékmenet meglehetősen egyszerű, két gombos irányítással. Az 'A' gombbal lőhetjük a fegyverünket, míg a 'B' a jól megszokott ugrást adja. A karakter, Kandar, két találatot bír ki, de ha elérjük az utolsó életerőt, egy kis szellemet is előhívhatunk, ami megnöveli a tűzerejünket. Az eszközök és fegyverek, akárcsak a klasszikus platformer-ekben, különböző hatásúak, ráadásul van egy közelharci kardunk is, ha valami merészebbre vágynánk.

A játék valódi húzóereje a 'godsends' mechanikában rejlik. Ha összegyűjtjük a megfelelő páncélt, egy ikonokból álló rendszer segítségével választhatunk az istenek közül, és Kandar különböző, isteni formákba öltözik, mindegyik egyedi támadással és különleges varázslattal. Ez az elem egyébként kifejezetten szórakoztató, különböző formák kipróbálása, a támadások és a hatalmas varázslatok felfedezése igazi élmény, és számos változatos játékmenetet ad.

Istenek, mi történt?

A játék nehézsége viszont hamar frusztrálóvá válik. A fő kihívás a pályákon végighaladva az, hogy Kandar rendes állapotban túlságosan gyenge ahhoz, hogy komolyan szembeszálljon a főellenfelekkel vagy akár a közepes szintű bossharcosokkal. Mivel a játék a régi, klasszikus, "tűrj és szenvedj" iskolát követi, hamar rájöhetünk, hogy ha nem memorizáljuk a pályákat és az ellenségek helyét, akkor egyszerűen nem tudunk előrehaladni. A folyamatos 'Game Over' képernyők elég gyorsan meg tudják őrjíteni az embert, miközben a 'limited lives' és 'continue' rendszerek még inkább frusztrálóvá teszik a játékot.

A grafika egyébként tisztes, bár inkább csak 'megfelelő'. Mivel a játék a Wii-s verzió remastere, a vizuális szinten nem történt forradalmi fejlődés. A rajzok és animációk kifejezetten egyszerűek, és valahol a mobilos, színes, de éppen hogy megüti a szintet játékok kategóriájába esnek. A zene hasonlóan közepes, semmi igazán emlékezetes, de legalább nem zavaró.

A legnagyobb probléma azonban a játékmenet súlytalan érzete. Kandar, mint plate-armored harcos, meglehetősen könnyedén és "lebegve" mozog, ami nem igazán illik egy ilyen karakterhez. A mai modern játékok már elég magas szintre emelték a karakterek mozgásának fizikai érzékelését, de itt sajnos még mindig olyan, mintha egy szellem ugrálna a pályán.

Mi maradt a régi vágású játékokból?

A _Cast of the Seven Godsends_ egy tiszteletteljes próbálkozás, hogy megidézze a régi, kemény platformereket, de sajnos sokszor inkább frusztráló, mint szórakoztató. A kihívásokat már-már túlzóan nehezekre építve, a folyamatos 'Game Over' és az ismétlődő pályák gyorsan a türelmedet tesztelik. Míg az isteni erőkkel történő játékmenet szórakoztató, a kemény nehézség és a súlytalan mozgás végül elvonják a figyelmet. A Switch könyvtárában bőven akadnak jobb 2D akció platformerek, így ezt a játékot valószínűleg inkább a retro platformerek fanatikusai találják vonzónak.