Wytchwood

A crafting ma már mindenhol ott van, és az emberek többsége vagy imádja, vagy zsigerből gyűlöli. Emlékszünk, mekkora visszhangja volt az Animal Crossing: New Horizons barkácsolásának is. A Wytchwood nem próbál kibújni ez alól – sőt, büszkén, teljes mellszélességgel beleáll: ez egy craftolós játék, minden más csak körítés.

Egy kecske, egy szerződés, tizenkét lélek

A történet kiindulópontja kellemesen abszurd. Egy idős boszorkányként ébredsz a rendetlen, de otthonos kunyhódban, amikor betoppan egy fekete kecske. Mint kiderül, a jószágot egy démon szállta meg, és emlékeztet egy rég elfeledett szerződésre. A feladat egyszerű: gyűjtsd be tizenkét állat lelkét, közben pedig szép lassan visszanyered az emlékeidet.

Ez egy kedves, mesés, de végső soron felejthető történet. Nem rossz, nem kínos, csak sosem érzed azt, hogy igazán fontos lenne. A párbeszédek között időnként narrációs szövegek jelennek meg – olyan, mintha egy szöveges RPG-be csöppennél pár sor erejéig („kilépsz a párás mocsárba”, „kirúgod a kecskét az ajtón”). Ezek hangulatosak, bár néha jobban örültem volna, ha bizonyos események ténylegesen lejátszódnak előttem.

A Grimoire diktálja a napirendet

A játék nagyon gyorsan világossá teszi, mire készülj: a Grimoire lesz a bibliád. Ez a varázskönyv listázza az összes receptet, az alapanyagokat és azt is, hogy nagyjából hol érdemes keresni őket. Az egész kezelése meglepően kényelmes, logikus, nem kell harcolni a menükkel – ami egy ilyen játéknál létfontosságú.

Amint megvan minden hozzávaló, csak nyomva tartod az A gombot, és kész is az új tárgy. A nehézség nem itt van, hanem addig vezető úton.

Witch Sense és a keresés pokla

A Witch Sense gomb (Y) gyakorlatilag megállítja az időt, és kiemeli a környezetedben található érdekes dolgokat. Rámutatsz valamire, és kapsz egy rövid leírást arról, mire jó, vagy mire lehet jó. Ez remek eszköz, és a játék okosan adagolja az új recepteket, nem borít rád mindent egyszerre.

Ennek ellenére vannak pillanatok, amikor a tempó brutálisan lelassul. Tudod, hogy valahol itt van az a nyavalyás alapanyag, de percekig csak körözöl, gyűjtöd az ezredik bokrot, és semmi. Aztán egyszer csak meglesz – de az odáig vezető út inkább fárasztó, mint kielégítő. Ezek a holtpontok törik meg leginkább a flow-t.

Szép világ, apró technikai tüskékkel

Vizuálisan a Wytchwood kifejezetten erős. Tiszta sprite-ok, merész színek, kissé rajzfilmes hangulat – valahol a Guacamelee! rokona. Minden gyűjthető tárgy azonnal felismerhető, ami megint csak fontos ennél a műfajnál.

A teljesítmény stabil, de nem tökéletes. Nem 60 fps, és mozgás közben van egy enyhe remegés, amit nem lehet nem észrevenni, ha érzékeny vagy rá. Nem játékgyilkos, de ott motoszkál.

A zene viszont telitalálat. Nyugodt, lebegő dallamok, amik szépen belesimulnak a háttérbe. Amikor már a harmadik kört futod egy mocsárban egy alapanyag miatt, a soundtrack az egyetlen dolog, ami nem hagy teljesen begolyózni.

Zárás

A Wytchwood nem akar mindenkinek tetszeni, és ez becsülendő. Ez egy crafting játék crafting rajongóknak. Körülbelül tíz óra alatt végigérsz rajta, és utána nem nagyon marad benne visszahívó erő, de amíg tart, addig egy nyugodt, repetitív, kissé meditatív élményt ad.

Ha a tárgygyűjtés, receptvadászat és az apró előrelépések öröme boldoggá tesz, akkor itt jól fogod érezni magad. Ha viszont a craftolás már a gondolatától is fáraszt, akkor ez a boszorkány nem fog téged meggyőzni.