World's End Club

A Kezdeti Lendület és Aztán... Valami Más

A World’s End Club története igazán színes, és egy jól felépített alaphelyzettel kezdődik: egy iskola utáni klubot, a Go-Getters Club-ot, amely a világvége közepén találja magát. Az apokalipszis, egy meteor csapása után a csapat tagjai egy elhagyatott vízalatti vidámparkban ébrednek, ahol élet-halál játéka vár rájuk. Különleges karkötőkön keresztül mindegyikük egy-egy feladatot kap, amit másokkal kell teljesíteniük, hogy "nyerjenek", miközben a többieket elpusztítják.

A történet első része valóban izgalmas, a manipuláció, a hátsó szándékok és a fokozódó feszültség jól hozzák azt a titokzatos atmoszférát, amit várnánk egy ilyen történettől. Azonban az egész nem tart sokáig: mindössze egy óra játék után egy sokkal kevésbé érdekes road trip következik Japánban. Itt kezdődik a probléma, ami igazán lelassítja az élményt.

Karakterek – Miért Ne Érdekeljenek?

A történet erősíthette volna a karakterek mélyebb fejlődését, de valahogy nem működött. A szereplők túlnyomó része olyan egyoldalú sztereotípiák, amikkel nem igazán tudsz kötődni. Mivel egy ensemble cast-ról van szó, ami rengeteg karaktert tartalmaz, nehéz mindegyikükre fókuszálni, és sokszor úgy érzem, hogy feláldozták a minőséget a mennyiség oltárán. A történet nem éri el azt a mélységet, amit a legjobb vizuális regények képesek, és emiatt a karakterek sorsa nem érint meg igazán.

A Játékmenet – A Képregény, Amit Ki Ne Hagyj

A játékmenet az igazi csalódás, ami sok szempontból az egész élményt elrontja. Míg az olvasott párbeszédek szórakoztatóak, a platformer szakaszok annyira laposak és unalmasak, hogy alig várod, mikor jutsz már túl rajtuk. Az irányítás kifejezetten lassú és pontatlan, sokszor úgy éreztem, hogy a karakter mozdulatai nem követik a szándékaimat. A puzzle dizájn szintén elég egyszerű, sosem találtam igazán kreatív megoldásokat, amik felfrissíthették volna a játék ritmusát.

A karakterek különleges képességei sem segítenek ezen, mivel a játék sosem ad elég lehetőséget arra, hogy valóban használni tudd őket kreatívan. Minden egyes pálya feloldott képességei nem igazán érik el azt a szintet, hogy szórakoztató kihívásokat adjanak.

Az Esztétika – A Képregény Hangulata

A játék legnagyobb erőssége egyértelműen a vizuális dizájn. Az anime stílus keveredése a képregényes, dühöngő vonalakkal igazán figyelemre méltó. A karakterek jól megtervezettek és egyediek, az egész játék olyan, mintha egy játszható anime sorozat lenne. A hangulat a háttérzenével és a hangmunkával együtt kellemes, de sajnos a technikai hibák itt is megjelennek, például a betöltési idők elég hosszúak, ami azért zavaró, főleg az induláskor.

A Túlárazott Élmény

A játék elég drága ahhoz képest, hogy mit kínál. 40 dollárt kérnek érte, és bár a történet körülbelül 10 órányi játékidőt kínál, semmi olyat nem ad, ami ezt indokolná. Ha egy erősebb, koncentráltabb történet és érdekesebb játékmenet lett volna, talán még megérte volna, de így talán érdemes várni egy akciós árcsökkenésre, mielőtt beszereznéd.