Ultracore

Bevezetés

Tudjátok, mikor valami régi, elfeledett játék végre új életre kel? Hát, Ultracore ilyen. A 1994-es, elkaszált Hardcore játék újragondolt verziója végre megjelent, és ha valami, akkor a nosztalgia szép lassan kúszik be, miközben próbáljuk túlélni a robotokkal teli szinteket. De vajon a modern konzolok tükrében valóban megérdemli a figyelmet, vagy inkább a múlt homályába kellett volna vesznünk? Az alábbiakban elmondom, miért lett az Ultracore egy kellemes, de nem tökéletes visszatekintés.

Játékmenet – Retro akció egy csipetnyi újítással

Az Ultracore játékmenete egy igazi 16-bites akciójátékra emlékeztet: sok robot, sok lövés, sok ellenség. A stílus maga egy kicsit Turrican és Fatal Rewind keveréke, de mégis van benne valami egyedi, ami nem engedi, hogy csak sima másolatként tekintsünk rá. Az irányításban az egyik legnagyobb újítás a twin-stick shooting, ami a Mega Drive játékok világában szokatlan volt. Ez egyértelmű előrelépés, mivel így szabadon célozhatunk, miközben folyamatosan mozgunk, de ez sem teszi könnyebbé a dolgunkat. Az ellenségek száma ugyanis elég magas, és úgy tűnik, hogy a játéknál próbálták kompenzálni az új irányítást a legyőzendő robotok mennyiségével.

A pályák nem egyenesek, inkább labirintusszerűek, tele titkos utakkal, amiket felfedezhetünk. Bizony, szükség lesz kulcsokra, kapcsolókra és titkos átjárókra, hogy továbbjussunk. Kicsit emlékeztet a régi, klasszikus 16-bites akciójátékok szintjeire, ahol nem csak a támadások, hanem az ügyeskedés is fontos szerepet kapott. A játék nem nehéz, de nem is piskóta – ha figyelmesek vagyunk, rengeteg apró dolgot felfedezhetünk, és mindezek hozzák meg az igazi élményt.

Ellenségek és kihívás – Ami nem mindig működik

Ha a játék valahol hibázik, az az ellenségek. Sokuk annyira apró, hogy nehéz őket észrevenni a háttérrel való keveredésük miatt, ami egy-egy elhalálozást okozhat, ami viszont csalódást keltő. A repülő, kicsi ellenfelek elég idegesítőek, és bár van egy sor komolyabb, rakétákat lövő robot is, a játékmenet folytatásához szükséges ellenségeket nem igazán nevezhetjük emlékezetesnek. Ez nemcsak az élmény folyamatosságát zavarja, hanem a harcokat is sokszor feleslegesen unalmassá teszi.

Ezen kívül a játék nagyobb része zárt, összetett pályákon zajlik, és bármilyen kis megingás az irányításban vagy a gyors reakcióidőben halálhoz vezethet. Ha el is esünk, szerencsére nem kell sokat várnunk, mivel a játék nem büntet túlságosan keményen. Ahelyett, hogy azonnal újra kellene kezdenünk, elég annyi, hogy visszakerülünk a legutóbbi helyszínre, amit viszonylag barátságos megoldásnak tartok, bár egy igazi mentési lehetőség mindenképpen jobb lett volna.

A technikai gondok és az esztétika

A grafikai dizájn valóban megidézi a '90-es évek Amiga-játékainak hangulatát, amit a Bitmap Brothers klasszikusaihoz hasonlíthatunk. Az animációk és a háttérgrafika szép, de az a furcsa kettősség, hogy a karakterek és az ellenségek magasabb felbontásúak, mint a hátterek, kissé zavaróvá válik. Az egész játék egy kis retro varázst áraszt, de a vizuális inkonzisztenciák és a technikai problémák – mint a képernyő görgetésekor jelentkező akadozás – nem teszik teljessé az élményt. Az amúgy is összetett, ma már nehezen értelmezhető dizájn elemek, úgy tűnik, nem tudják teljes mértékben kiszolgálni a modern konzolok képességeit.

Azonban a zene kétségtelenül a játék erőssége: a régi FM hangok mellett egy új, szintetikus zenét is hallhatunk, amely frissíti a játék hangulatát. Ez a zene remekül illeszkedik az akcióhoz, és igazán pörgeti a hangulatot, amikor elérkezünk a bossokhoz.

Összegzés

Az Ultracore egy érdekes retró játék, amely felidézi a '90-es évek klasszikusait, de modern szemmel nézve több hibát is fel lehet fedezni benne. A játékmenet, a világ felfedezése és a pörgős akció valóban szórakoztató, de a gyenge ellenségek, a technikai problémák és a mentési lehetőség hiánya jelentős negatívumokat jelent. Ha a retro akciórajongók számára készült, akkor valóban értékelni fogják, de ha valaki csak egy könnyed, zökkenőmentes élményre vágyik, akkor más játékokat érdemes inkább választania.