Tron: Catalyst

A történet: A digitális világ kísértése

A játék története egyértelműen vonzó, hiszen egy olyan időhurok mechanika áll a középpontban, amely igazán izgalmasan építi fel a cselekményt. Exo, a főszereplő program, miután egy robbanás következtében hibásodni kezd, képes újra és újra átélni a történéseket, hogy a megfelelő kimenetet elérje. Az ötlet a Chrono Trigger-hez hasonlóan igazán erős, és magával ragadóan indítja a játékot. A történetben kísértő hangok, összeesküvések, és egy elkerülhetetlen digitális világreset lebegnek a háttérben – mindez tökéletes alap egy nagyszerű játéknak.

A párbeszédek és karakterek azonban nem emelkednek ki igazán. A szövegek szórakoztatóak, de némelyik túl merev, a karakterek pedig nem igazán ragadnak meg. Az viszont dicséretes, hogy a második felében a történet tényleg elindul, és ekkor válik igazán motiválóvá, hogy segíthessük a szereplőket, akikhez először valódi kapcsolatot alakíthatunk ki.

Játékmenet: Küzdelem a fények és sötétség között

A Tron: Catalyst alapvetően top-down nézetű akciójáték, ahol a főszereplő programok más programokkal küzdenek. A harcrendszer pedig, bár egyszerű, nagyon hamar unalmassá válik. Támadhatsz, blokkolhatsz, vagy kitérhetsz a támadások elől, de igazából semmi nem mélyíti el a rendszert. A játék szépsége a kódok másolásában rejlik, ahol a programok tulajdonságait átveheted, erősebb támadásokat vagy gyorsabb mozgást kaphatsz. Azonban még így sem válik az egész szórakoztatóvá, mert nem igazán szükséges ezeket az extra képességeket használni, hiszen simán átvészelheted a játékot alap képességekkel is.

A harcok könnyedén unalmassá válnak, és a parry (blokkolás) rendszere, amint kifejleszted, szinte minden ellenfelet egyetlen ütésből megöl. Ez a fajta egyensúlytalanság nagyon szembetűnő, és megmutatja, hogy a játéknak rengeteg lehetősége volt, de nem tudta igazán kiaknázni őket.

A járművek: A Tron száguldásának árnyoldala

Ha valami igazán kiemelkedőnek kellett volna lennie a Tron: Catalyst-ban, az a fénykerék és a fényjet szekvenciák, de sajnos mindkettő csalódást okozott. A fénykerék mozgása nem volt megfelelő, úgy úszott, mintha nem is lenne semmi kapcsolat a talajjal, amitől a Tron filmek klasszikus versenyeihez képest teljesen hiteltelenné vált. De miután bejött a fényjet, ami szintén nem hozta azt az élményt, amit vártam, a csalódás teljes lett. Az irányítás akadozott, és amikor túlzottan elfordítottam a kormányt, a játék egyszerűen visszafordította a mozgást, amitől tényleg frusztráló élmény lett.

Vizuális világ: Neonfények és árnyékok

A Tron filmek világát próbálták itt megidézni, és a fények, valamint a neonok szépen visszaköszönnek, de a látványos, mégis túl sötét háttér sokszor komoly problémát okozott. Néha elakadtam a falak mögött, vagy a lépcsők elé, mert a játék túl sötét lett, és a látvány elmosódott. A kézi módban különösen zavaró volt, amikor a fények és a részletek teljesen elmosódtak, amit egyébként nem kellett volna tapasztalnom. A kamera irányát nem tudtam változtatni, és a statikus nézőpont elég gyorsan kényelmetlenné vált.

A probléma: A helyes műfaj keresése

Mindezekkel együtt a Tron: Catalyst nem egy rossz játék, csak nem találta meg a megfelelő műfajt. Ha egy vizuális regényt készítettek volna belőle, amelyben az időhurkok és a történet választásai igazán kiemelkednek, akkor egy sokkal erősebb élményt kaptunk volna. A játéknak van egy erőteljes alapötlete, és a történet valóban képes elgondolkodtatni, de ezt a mélységet nem tudja kiaknázni a sekélyes harcrendszer és a csalódást keltő járműszekvenciák.

Értékelés: 5 / 10 - Szórakoztató történet, de a játékmenet nem találta meg a helyét