Trine 4: The Nightmare Prince

A Trine 4: The Nightmare Prince viszont nemhogy visszatérés, hanem egyfajta bocsánatkérés. Frozenbyte belátta, mi működik, mi nem, és inkább ráduplázott arra, amit mindig is jól csinált. Az eredmény? Ismerős, igen – de egyben a Trine eddigi legkiforrott változata.

Mesekönyv lapjairól rémálmok közé

A történet középpontjában Selius herceg áll, akinek kontrollálhatatlan rémálmai szó szerint elszabadulnak, és elkezdik beszennyezni a világot. Ez hívja össze újra a jól ismert triót: Zoya, Pontius és Amadeus ismét útnak indulnak, hogy rendet tegyenek.

Nem kell mély, komplex narratívára számítani, de a játék meglepően könnyen beszippant. A narrátor a világtérképen, a karakterek közti csipkelődés, az NPC-k rövid megszólalásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az egész olyan legyen, mint egy élő mesekönyv. Van szíve. Van humora. És ami a legfontosabb: van egy világa, amiből nem akarok azonnal kilépni.

A Trine lelke: fejtörők, dobozok, kötelek

A játékidő nagyjából kilencven százalékát a puzzle design teszi ki – szerencsére elképesztően erős minőségben. A kampány nagyjából tizenkét órás, és gyakorlatilag egyszobás környezeti fejtörők sorozata, ahol mindig azt kell kitalálnom, hogyan kombináljam a három karakter képességeit.

• Amadeus dobozokat és tárgyakat idéz meg
• Zoya kötelekkel hidakat épít és átlendül szakadékokon
• Pontius zúz, pajzsot használ, sugarakat terel

Egyszerű eszköztár, mégis döbbenetes, mennyi mindent kihoznak belőle. Új veszélyek, új környezeti elemek – portálok, vízáramlás, mozgó objektumok – folyamatosan frissen tartják a kihívásokat.

A legjobb pedig az, hogy nem csak egyetlen jó megoldás létezik. Sokszor pontosan tudom, mit kell elérni, de hogy hogyan, az teljesen rajtam múlik. Azok a pillanatok, amikor egy teljesen abszurd, „ez biztos nem így van kitalálva” megoldás mégis működik, a Trine 4 legszebb emlékei közé tartoznak. A játék nem büntet, ha kreatív vagy – sőt, mintha direkt erre ösztönözne.

Együtt a legjobb – kooperatív káosz

A Trine 4 egyedül is végigjátszható, de igazán kooperatív módban él. Barátokkal minden puzzle közös gondolkodás, minden megoldás egy kis közös győzelem. És persze jön a káosz is: az a bizonyos Amadeus-játékos, aki mindig arrébb tol egy dobozt, amit nem kéne. A viták, a nevetések, a „várj, mi lenne, ha…” pillanatok elképesztően jól állnak ennek a játéknak.

Az irányítás egyszerű, a koncepció univerzális, ezért remek választás kevésbé rutinos játékosokkal is.

Harc: a gyenge láncszem

Ha van terület, ahol a Trine 4 egyértelműen elvérzik, az a harcrendszer. Az ellenségek ismétlődnek, a harcok kiszámíthatóak, és Pontius gyakorlatilag egymaga elintéz mindent. Zoya és Amadeus itt leginkább statiszták.

A boss fightok sem igazán mentik meg a helyzetet. Van pár érdekes ötlet, de összességében a harc inkább megszakítása a flow-nak, mintsem értékes része az élménynek. Szerencsére nem ez a fókusz, így nem rontja el az egészet, de érződik, hogy itt nem jutott elég figyelem.

Újrajátszhatóság és gyűjtögetés

A kampány után sem ürül ki a világ. Kristályok, levelek, eldugott kincsek mindenhol. A pályák jól tagoltak, a világtérkép pontosan mutatja, hol mit hagytam ki. Ha maximalista vagy, bőven van mit visszakeresni – és ez nem töltelék, hanem gondosan elhelyezett extra tartalom.

Látvány: Switch-es etalon

Nem túlzás azt mondani, hogy a Trine 4 az egyik legszebb játék a Switch-en. Az art direction elképesztő: minden pálya új színvilágot, új hangulatot hoz. Könyvtárak, holdfényes ligetek, romos akadémiák – mindegyik emlékezetes, mindegyik másért.

Ez az a játék, ahol tényleg gyakran nyomom meg a screenshot gombot, teljesen ösztönösen.

Zárás

A Trine 4: The Nightmare Prince helyreteszi azt, amit a Trine 3 elrontott. Gyönyörű, magával ragadó, okosan felépített puzzle-játék, ami tisztában van a saját erősségeivel. A harc felejthető, igen, de a fejtörők, a hangulat és a kooperatív élmény ezt messze ellensúlyozzák.

Ha olyan játékot keresel, ami nem reflexekre, hanem gondolkodásra épít – egyedül vagy barátokkal –, akkor a Trine 4 pontosan az, amit elő kell venned.

Értékelés

8 / 10 – Nagyon jó

Ismerős alapokra épít, de olyan magabiztosan és szépen, hogy újra emlékeztet rá, miért szerettük meg ezt a sorozatot.