Touhou Kobuto V: Burst Battle

Az alapok: Lassú mozdulatok és semmilyen dinamika

A játékmenet első pillanattól kezdve olyan érzést ad, mintha minden akciót futószalagon gyártottak volna – a karakterek kicsit félúton lebegnek, mint egy videójátékban, ami már elfelejtette, hogyan kell járni. A kamerakezelés is kiszámíthatatlan, gyakran elkeveredünk a harc közben, és egyszerűen nem tudjuk, hol van az ellenfél. Az irányítás alapvetően elég egyszerű: három támadási típus (alap, alá- és fölé támadások) és egy lassú, de kiszámítható block rendszer, ami sajnos nem mindig válik be. Ha próbálsz blokkolni, de nem működik a parancs, az nemcsak frusztráló, hanem teljesen megöli a harci dinamizmust.

A harcok sosem igazi élmény. A játék inkább lingering, mintsem pörgős. A karakterek eleinte lassúak, és mivel a támadások hatása nem igazán ütős, a harcok valahogy nem érezhetők igazán kielégítőnek. Az ellenfelek legtöbbször nem tudnak kárt tenni benned, mert a csatákat lassú ütemben és alig változó mechanikákkal játsszuk le, és a komboelemek is elég szűkösek.

Történet: Az unalom határán

A történet annyira sablonos, hogy a játékos csak azért fogja továbbvinni, mert muszáj. Az alap sztori, amelyben Reimu és Marisa a szokásos "harcolj meg mindenkivel, hogy aztán nevess egy jót" vonalon halad, nem ad igazán indokot arra, hogy komolyan vegyük a világot vagy bármin is izguljunk. A karakterek semmi újat nem hoznak a mesébe, a beszélgetéseik pedig laposak és unottak.

A történet főbb eseményei úgy következnek egymás után, hogy egy-két perc után már el is felejtjük, mi történt. A szituációk, ahol a karakterek egymás után csapnak össze, csak hogy utána nevetgéljenek, kicsit olyan érzést keltenek, mintha a készítők csak gyorsan el akarták volna intézni a sztorit, hogy minél hamarabb átmehessünk a verekedésekre.

Játékmódok: Unalmas ismétlés

A játék fő módja, a Story Mode, gyorsan unalmassá válik. Bár 5 csatát vívunk egy-egy karakterrel, a történet nem ad új információt a második, harmadik, vagy sokadik próbálkozásra sem. Az egyetlen, ami változik, hogy más karakterekkel játszhatjuk el ugyanazokat a jeleneteket, de igazából ez nem segít abban, hogy újra és újra megnyerjük ugyanazokat a harcokat.

Az Arcade Mode egy kicsit szórakoztatóbb, mivel itt egyre több győzelmet kell elérnünk, de a játékmenet itt is szinte változatlan, és ugyanúgy gyorsan unalmassá válik. Az egész érzés inkább egy időpazarlás, mint egy igazi szórakoztató kihívás.

Az online lehetőségek és grafika

Az online lehetőség csak helyi vezeték nélküli kapcsolaton keresztül érhető el, így ha világméretű mérkőzésekre vágyunk, akkor nem fogjuk megkapni azt, amit más modern verekedős játékok kínálnak. A split-screen módban ugyan jól elférünk, de sok más játékban is láttunk már jobb megoldásokat.

A grafika elég vegyes érzeteket kelt. A karakterek elég szögletesek, és a mozgásuk kicsit olyan, mintha félúton lebegnének a föld felett, mintha még nem döntötték volna el, hogy hogyan kellene járniuk. A csata animációk is elég fáradtnak tűnnek, és nem igazán érződik rajtuk az a dinamikus energia, amit egy jól megtervezett verekedős játéknál elvárnánk.