The Coma: Recut

Az alapötlet: Képzeld el, hogy az iskolád egy rémálommá válik

Youngho épp az utolsó vizsgájára készül, mikor valami szörnyű dolog történik. Az iskola egy alternatív, kísérteties valóságba csap át, ahol a tanára, Ms. Song, már nem a segítőkész oktató, hanem egy szörnyeteg, aki csak arra vár, hogy elkapjon. A cél: túlélni, elkerülni a támadásokat, felfedezni a titkokat, miközben a történet különböző szálai kibontakoznak. Egyedül a találékonyságodra és az erőforrásaidra számíthatsz, mert fegyverek nincsenek.

De az, hogy a túléléshez nem harcolhatunk, hanem menekülnünk kell, egy olyan mechanizmus, ami nagyon gyorsan elveszíti a hatását. A játékmenet köré épített "futás, ügyeskedés és elbújás" elég hamar frusztrálóvá válik, különösen akkor, amikor a folyamat már nem kínál semmi új kihívást. Képesek vagyunk ugyan hallani a nyomunkban loholó tanár lépteit, de a menekülés és a bújócska gyorsan unalmassá válik, mivel a jelenetek szinte mindig ugyanúgy zajlanak le. A feszültség gyorsan alábbhagy, és sokkal inkább egy mechanikus rutinná válik, mint egy izgalmas túlélési élménnyé.

A stílus: A horror és az anime keveréke

Az The Coma: Recut vizuális stílusa megosztó. A karakterek és a környezetek jól kidolgozottak, de a kétdimenziós, animés karakterek a komoly horror helyett inkább a tinédzser képregények világát idézik. Ahelyett, hogy a grafika mélyebb, szürreális borzalmat sugározna, inkább egy könnyedebb, egyáltalán nem félelmetes hangulatot áraszt. Az anime stílus néha inkább eltávolít minket a történet sötétebb aspektusaitól, és rontja a játékmenet drámai hatását. Az összhatás nem igazán találja meg az egyensúlyt a horror és az animációs műfaj között, így a játék inkább szórakoztatni próbál, mint megijeszteni.

A grafika egyébként szép, de a karakterek statikusak és a hosszan tartó beszélgetések miatt a tempó is visszafogott. Az animációk, főleg Youngho mozdulatai simák, de ahogy a játék előrehalad, a történet pörgése is lelassul, és úgy érezhetjük, hogy a feszültség elpárolog, ahogy a karakterek végeláthatatlan beszélgetései kitöltik az időt.

Játékmenet: Felfedezés, rejtélyek és... rengeteg bújócska

A játékmenet egy vegyes műfajú élmény, ami a túlélőhorrort, a szöveges kalandjátékokat és a rejtélyek felfedezését ötvözi. A legnagyobb erősség talán az, hogy sokféle nyomot találunk az iskolában: jegyzeteket, naplókat, titkos kulcsokat. Ezek mind segítenek a történet kibogozásában, de mivel rengeteg a szöveg, és gyakran ismétlődőek a jegyzetek, előfordul, hogy már-már rutinszerűvé válik a begyűjtésük. A karakterek morális kételyei és filozofikus töprengései érdekesek, de néha túlságosan is elnyújtottá teszik a játékot.

A játékmenetben a menekülés mellett ügyelni kell arra is, hogy az erőforrásokat – például a szívritmusunkat visszaállító pénzdarabokat – takarékoskodjunk, miközben az iskolai szekrényekben keresgélünk. Az eszközkészletünk viszonylag korlátozott: egy iskolatáska, amiben helyet találunk a kulcsoknak és egyéb eszközöknek. A játék erőforrás- és térképkezelése egyáltalán nem segít abban, hogy a térbeli tájékozódás könnyen menjen – a folyamatosan bonyolódó helyszínek és az ismétlődő helyszínek azzal a hatással bírnak, hogy hamar elvész a dinamika.

Összegzés: A feszültség helyett inkább a frusztráció

A The Coma: Recut érdekes koncepcióval rendelkezik, de a megvalósítás számos problémát rejt. A túlélőhorror, a rejtélyek és az animés stílus keveredése egy izgalmas, de nem tökéletes élményt eredményez. A játékmenet rövid idő után repetitívvá válik, a horror elemek hatása elvész, és a lassú tempó miatt a feszültség hamar eltűnik. A történet viszont még így is képes lekötni, ha valaki szereti a rejtélyeket és a pszichológiai drámát.

Pozitívumok:

• Érdekes történet, amit a felfedezés és a titkok tesznek vonzóvá
• A filozofikus és morális dilemmák érdekesek, ha nem is minden esetben működnek
• Szép, kidolgozott animációk, bár nem minden esetben illeszkednek a horror műfajához

Negatívumok:

• A játékmenet hamar ismétlődővé válik
• Az animés grafika nem találja meg az egyensúlyt a horrorral
• A feszültség hamar alábbhagy, és a játék fokozatosan frusztrálóvá válik