Swords & Soldiers II Shawarmageddon

A valós idejű stratégiai játékok (RTS) története tele van kihívásokkal, főként konzolon, ahol a hagyományos irányítás és a gyors menükezelés igencsak megnehezíti a dolgokat. És mégis, a Swords & Soldiers II: Shawarmageddon sikeresen hozza a műfajt egy könnyedebb, mégis szórakoztató formába, amely nemcsak a stratégák szívét dobogtatja meg, de azoknak is kínál valamit, akik egy kis humorral vegyítve szeretik a komolyabb harci élményeket.

Játékmenet – Káosz és stratégia egyben

A játék alapvetően egy egyszerűsített RTS, ahol egy viking klánt irányítunk, amelynek fő célja, hogy megállítja a gonosz varázslókat, miközben a régi kedvenc, Redbeard vezeti a csapatot. Az egész játék rengeteg vicces küldetést kínál: különféle tárgyakat kell összegyűjteni, vagy éppenséggel az ellenséget elterelni, hogy sikeresen elvégezhessük a feladatokat. A küldetések egyszerűek, de nem túl unalmasak. Az alapötlet egyenes: gyűjts pénzt, építs egységeket, támadj és védd a bázist. Azonban ami igazán érdekes, az a limitált erőforrásokkal való gazdálkodás: mindig olyan érzésed van, hogy nem elég az, amit szeretnél csinálni, és ez folyamatos döntések elé állít.

A stratégiai döntések központi szerepet kapnak. Mivel a helyszínek többsége egy-egy viszonylag szűk térben zajlik, gyakran kell mérlegelned, hogy mire költesd az erőforrásaidat – támogass egy csapattársat gyógyító egységgel, vagy inkább új egységet hozz létre, hogy több pénzt gyűjts? Az ilyen döntések mindegyike egy-egy apró, de fontos következménnyel jár. Ráadásul, ha ügyes vagy, a harci pillanatok különböző varázslatokkal vagy „taktikai beavatkozásokkal” válhatnak még szórakoztatóbbá.

A harcrendszer – Elég szórakoztató, hogy ne legyél passzív

A harc nem annyira mély, mint amit a legkomolyabb RTS-ek kínálnak, de nekem kifejezetten tetszett a könnyed stílus. Az egyes egységeink AI-ja által vezérelve haladnak előre, hogy befejezzék a dolgukat, de a te beavatkozásod nemcsak hasznos, hanem szórakoztató is. Akár egy varázslattal segítesz megnyerni egy csatát, akár egy jól időzített támadással módosítod a helyzetet, mindig van valami kis plusz, amitől az egész élmény egy kicsit dinamikusabbá válik.

A legérdekesebb dolog, hogy a játék nem akarja megfojtani a stratégiát: nem minden döntés vezethet azonnali győzelemhez, és az AI is megnehezíti az életedet, ha nem találod meg az egyensúlyt az egyes egységek és varázslatok használatában.

A vizuális élmény – Mókás, de nem túl komoly

A grafika nem egy Rayman Legends-szintű mestermű, de igencsak kellemes. A karakterek és a pályák egyaránt színesek, szórakoztatóak, és egy-egy csata során valóban jól néznek ki a látványos effektek. Az art style erőteljesen a szórakoztatást szolgálja, de nem a realizmust célozza meg. Mivel a pályák viszonylag egyszerűek és kicsik, a vizuális élmény sem lesz túl bonyolult, de a szórakoztató faktor így is jelen van.

A zene is a könnyed hangulatot támogatja: a könnyed, bagpipe-os, skót stílusú zenék ideálisak egy ilyen szórakoztató, de nem túl komoly játékhoz.