Star Trek: Legends

A Star Trek: Legends leginkább olyan, mint egy hosszú, unalmas űrutazás – néha akadozik, néha túl gyors, de végül mindenki ugyanazon a helyen köt ki. És te sem leszel túl boldog.

A nagy találkozás: karakterek minden mennyiségben

A játék dizájnja a mobilos alapokra építkezik, és bár a Switch-re jól átültették, nem lehet elkerülni, hogy érezd a „mobilos felfogás” jelenlétét. 95 karaktert ismerhetünk meg a Star Trek univerzumból, és ha a régi sorozatokért rajongsz, akkor igazán elégedett lehetsz. Az animációk jól meg vannak csinálva, és a karakterek mozdulatai, mint Data tricordere vagy Picard híres manővere tényleg hozzátesznek a hangulathoz. De ami igazán fájó, az az, hogy hiányzik a személyiség.

A problémám az, hogy a legnagyobb karakterek is könnyedén elfelejthetővé válnak a folyamatosan ismétlődő harcokban. Még a legnagyobb Trek-fanatikusok is egy idő után elunhatják, hogy újabb klónokat pörgetnek, és az egyetlen változatosság a karakterek „árnyék” verzióiban rejlik. Nem szólal meg senki az eredeti szinkronhangok közül, és bár a történet alapvetően izgalmas lenne (időutazás, multiverzum, a szokásos Trek-mizéria), a dialógusok gyakran kényszeredettek és nem sok újat adnak.

Harcok: taktikázni, de unalomig

A játékmenet alapja a körökre osztott harc, amit egy egész csapat végez, legfeljebb négy karakterrel. Az ötlet nem lenne rossz, ha a harcok nem volnának olyan mesterkéltek és monotonok. A karakterek mindegyike rendelkezik egyedi mozdulatsorokkal, de a gyakorlatban ezek nem hoznak semmi izgalmasat. A taktikai elemek igazán csak magasabb szinteken érzékelhetők, de mire elérsz oda, már elveszted az érdeklődésedet.

A rendszer alapvetően működik – ha egy csapat felállt, akkor próbálsz különböző kombókat összerakni. A problémám az, hogy nincs semmi különös abban, hogy miként küzdesz. A harcok nem változnak, és nem érik el azt a dinamikát, amit a Star Trek harcai valóban megérdemelnének. Egy idő után a győzelem már szinte automatikus, a taktikai döntések pedig elmaradnak. Riker és Bones hipo-spray-jével turbózva, csak nyomsz pár gombot, és mindenki el van intézve.

A mobilos minta nyögvenyelős átvitele

Mivel a játék eredetileg mobilplatformokra készült, megmaradtak a tipikus mobilos elemek: napi küldetések, időkorlátos feladatok, a karakterek és erőforrások folyamatos „feloldása”. Bár a karakterek gyűjtögetése és fejlesztése valahol szórakoztató, a nyúlfarknyi tartalom és az elképesztően hosszú betöltési idők hamar elvehetik a kedved. A játéknak hiányzik az igazi tartalmi húzóereje, és az állandó újratöltések már-már elviselhetetlenek.

Mindezeket az ismétlődő, unalmas harcokat egy egyszerű gacha mechanizmus próbálja ellensúlyozni, de az élmény ettől nem válik jobbá. Az igazi Star Trek érzést sosem találja el a játék – nem a harcok, hanem a karakterek közötti kapcsolatok és a filozofikus dilemmák adják meg a varázst, amiket itt egyszerűen nem találunk meg.

Zárás

A Star Trek: Legends nem egy rossz játék, de a potenciálja valahol elveszett. A karakterek, akiket annyira szeretünk, nem képesek érdemben életre kelni, mert a harcok és a napi feladatok mindent elnyomnak. A játékot akkor ajánlanám, ha nagyon fontos számodra, hogy a kedvenc szereplőidet gyűjtsd, de ha komoly taktikai élményt vársz, akkor inkább nézz más irányba.