Slender: The Arrival

A játékmenet: Mintha csak a régi dal szólna

A Slender: The Arrival egy újabb próbálkozás, hogy az ikonikus szörnyeteg hátán eladhasson egy újabb játékot. A történet, ha van, egy viszonylag egyszerű keret: te, mint Lauren, keresed a korábbi rész hősnőjét, Kate-et. Elég is ennyi, nem igazán fogunk itt történeti mélységekbe merülni. A játék folytatásos történetét inkább csak cetlikkel és telefonhívásokkal meséli el, ami valójában nem több, mint egy üres keret, amibe bedobálják a Slenderman legendáját.

A játékmenet szinte semmi újat nem hoz a műfajba. Az egész alapvetően ugyanaz, mint az eredeti Slender: The Eight Pages: keresgélsz, lapozgatod a papírokat, és próbálod elkerülni a szörnyet, miközben a látótered eltorzul, és a feszültség egyre csak nő. Képzeld el, hogy mindezt egy erdőben vagy egy bányában próbálod végigcsinálni, és hát… itt nem igazán van újdonság. Ahogy a játék pörög előre, egyszerűen fárasztóvá válik, és a Slenderman már nem is olyan rémisztő, mint amennyire akarják, hogy az legyen.

Miért nem működik?

A probléma az, hogy Slender: The Arrival nem hoz semmi igazán újat. Persze, mindenki szereti, amikor egy jól ismert karakter új formában tér vissza, de itt inkább az érzés van, hogy valami régi dolgot próbáltak egy új köntösben felhozni, ami végül csak elfáradt. A szörny jelenléte, ami egyszer rémisztő volt, már inkább idegesítővé válik, mivel szinte minden szekvenciában ugyanazok az ismétlődő hangok és hatások kísérnek. Az elején még izgalmas, hogy el kell kerülni a Slenderman-t, de nagyon hamar elfogy a feszültség, és az egyre inkább unalmas és idegesítő részek veszik át a szerepet.

A legnagyobb csalódás a vizuális dizájn, ami Switch-en kifejezetten gyenge. Ha emlékszel, a Wii U verzió elég szép volt, a fák, a környezetek részletesek voltak, és bár nem voltak tökéletesek, azért működtek. Itt, viszont a fák laposak, a környezetek pedig sápadtak, az árnyékok pedig kifejezetten zavaróak. A látvány sokkal elnagyoltabb, és bár nem várunk tőle grafikai csodát, a Switch-en már kifejezetten csúnya a játék.

Miért nincs már itt semmi rémisztő?

A Slenderman karakterétől elvárt hatás mára teljesen elhalványult. Az a bizonyos „félelem a sötétségtől” már nem hat úgy, mint régen. A játék mechanikája semmi újat nem kínál, így akik a régi játékot már végigjátszották, azoknak igazából nem is hoz semmi érdekeset. Az egész játék mintha egy olyan alaprecept lenne, amit már mindenki megfőzött, és most egyszerűen csak újra feltálalták. A különböző szinteken való felfedezés is inkább unalmas, mint izgalmas, főleg a régi Outlast és Amnesia játékokhoz képest, ahol a feszültség igazán szoros kapcsolatban volt a játékkal.