Ruiner

Ha azt mondom, hogy Ruiner a jövő poklában játszódik, és ha nem vigyázol, a játék is gyorsan pokollá válik, akkor talán még nem is árultam el mindent. Az egész élmény olyan, mintha egy Hotline Miami és Akira keresztezése lenne, amit direkt a pokoli neonfények és az őrült cyberpunk világ kedvelőinek szántak. De vajon elég jó a port Switch-re? Azért jöttem, hogy elmondjam!

A történet egyszerű, és kicsit közhelyes is: egy névtelen kiborgot irányítunk, aki egy elveszett testvért keres egy korrupt metropolisz, Rengkok szívében. Az egész játék egyetlen célt szolgál: az, hogy masszív dögös harcokat vívj, miközben mindent elpusztítasz, ami mozog. De van itt egy csavar, mert nem csak az öldöklés a cél – minden egyes harc során új képességeket szerzel, és egyre közelebb kerülsz a véres igazsághoz.

Játékmenet – Hányféleképpen tudsz meghalni?

A Ruiner eleje kicsit lassan indul, és a prologus alatt elég minimális képességekkel kell boldogulnod. Szóval először egy sima hack-and-slash típusú szórakozásnak tűnik, ahol csak a szokásos közelharci fegyverekkel és néhány fegyverrel kell elbánnod az ellenfelekkel. De ez csupán egy átverés. Ahogy haladsz előre, egyre inkább kiderül, hogy a játék rengeteg kombinálható képességet kínál, amikkel fokozatosan egy igazi gépszörnyeteggé válhatsz. Az energia falaktól kezdve, a visszafogott időn át, egészen a fejlett lövedékekig minden újabb és újabb harci lehetőséget ad. Szükség is van rá, mert a meccsek nem épp könnyűek, még normál nehézségi szinten is.

A harcok nemcsak egyszerűek, hanem dinamikusak is, és az, hogy a különböző képességeket vegyítve kell szétzúzni az ellenfeleket, egy igazi szórakozást jelent. Az alapellenségeket többféleképpen is megoldhatod, mi például nagyon élveztük a gyors mozgásokat és a mentális kontroll használatát. De nem csak az egyszerű szinteken zajlik a móka, hanem a nagyobb, gépesített főnököknél, mint Mother, ahol egy teljesen más stratégiát kell alkalmazni.

Grafika és hangulat – Nehéz eldönteni, hogy mi a menőbb: a zene vagy a látvány?

A Ruiner minden egyes pixelje úgy lett megtervezve, hogy ne csak jó, hanem fenomenálisan jó legyen. Az ipari, neonfényekkel teli világok és az elképesztő akciósorozatok egy brutálisan intenzív élményt adnak. A Switch változat szerencsére nem hagy kívánnivalót maga után, és bár a grafika nem ér fel a PS4 vagy Xbox verziókhoz, szinte észre sem veszed, hogy gyengébben teljesít, főleg kézikonzolon. A látványt azonban semmi nem zavarhatja meg – ez a futurisztikus város egy brutálisan jól megtervezett cyberpunk álom.

De nemcsak a látvány az, ami emlékezetessé teszi a játékot – a zene egy igazi techno-orgia, ami tökéletesen illik az akcióhoz. Az ütemek pörögnek, és minden egyes lövéssel egy újabb ütemet ütsz fel. A játék teljes atmoszférája szinte magával ragadja az embert, és ott van az a fajta energia, amit csak egy igazán jól összerakott játék tud nyújtani.

Összegzés – Miért imádtam és miért bosszantott egy kicsit?

A Ruiner igazi megpróbáltatás, de az az élmény, amit ad, mindent megér. Ha szereted az izgalmas, pörgős, brutalitásban bővelkedő akciókat, ahol nemcsak a fegyverek, hanem az ügyességed is kulcsfontosságú, akkor itt van egy játék, ami nem fog csalódást okozni. A játékmenet pörgős, és sosem áll meg – mindig új kihívásokkal vár, miközben egyre durvább fegyverekkel zúzhatod szét az ellenfeleket.

Viszont a játéknak van pár kisebb hibája: néha a képernyő túl sötét, és nem látod jól az ellenfelek támadásait. Ez néha zavaró tud lenni, különösen egy-egy intenzívebb összecsapás során. Emellett a központi város, Rengkok, egy kicsit kihasználatlan marad, és talán több felfedezésre és információra lett volna szükség, hogy a történet még teljesebbé váljon.