A steampunk szó az ’80-as években még nem nagyon volt benne a videojátékos szótárban, de ha lett volna, akkor a **Rock Boshers DX** simán elfért volna egy kazettás ZX Spectrum-dobozban. Viktoriánus dandyk, űrutazás, arany utáni hajsza, és mindehhez annyi önirónia, hogy H. G. Wells is visszaugrana az időgépébe jegyzetelni. A Tikipod itt nem finomkodik: ez egy vállaltan hülye, mégis meglepően precízen összerakott retró akciójáték.

Rock Boshers DX: Director's Cut
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nagyszerű
A steampunk szó az ’80-as években még nem nagyon volt benne a videojátékos szótárban, de ha lett volna, akkor a Rock Boshers DX simán elfért volna egy kazettás ZX Spectrum-dobozban. Viktoriánus dandyk, űrutazás, arany utáni hajsza, és mindehhez annyi önirónia, hogy H. G. Wells is visszaugrana az időgépébe jegyzetelni. A Tikipod itt nem finomkodik: ez egy vállaltan hülye, mégis meglepően precízen összerakott retró akciójáték.
A sztori: teljes őrület, komolyan véve
A kiindulópont már önmagában arany. Viktória királynő úgy dönt, hogy a rakétatechnológia és a Mars kolonizálása nem lehet csak a plebs kiváltsága, ezért álruhát ölt – természetesen cilinderrel és védőszemüveggel – és kilövi magát a vörös bolygóra. Természetesen azonnal munkatáborban találja magát, megszökik, fegyvert ragad, és elkezd rendet tenni.
Ez ostobaság? Abszolút.
De pontosan ezért működik.
Játékmenet: klasszikus, de nem poros
A Rock Boshers DX egy felülnézetes twin-stick shooter, ahol a mozgás a bal karon, a lövés a jobbon van. Ennyire egyszerű, és ennyire jó. Az alapfegyver végtelen lőszerrel dolgozik, de időről időre felkapok gépfegyvert, rakétavetőt, mindenféle túlzó, örömteli pusztítóeszközt.
A pályák egyképernyősek, és a cél általában ugyanaz:
- kulcsokat gyűjtök
- színkódolt akadályokat tüntetek el
- majd eljutok a lifthez, ami tovább visz lefelé a Mars belsejébe
Ez elsőre sablonosnak hangzik, de az ellenségek viselkedése adja meg az igazi mélységet.
Ellenségek, amik gondolkodásra kényszerítenek
Itt nem csak lövök, hanem tervezek.
- A vörös őrök célzottan lőnek
- A sárga zombik újratermelődnek, így gyorsan kell takarítani
- A narancs lárvákat el lehet lökni, de nem szabad lebecsülni
- A rózsaszín százlábúak halhatatlanok, és követnek mindenhova
Ez utóbbi zseniális dizájn. Nem megölni kell őket, hanem kivezetni, megkerülni, csapdába csalni. A pályák később kifejezetten agyasak lesznek, de sosem érzem igazságtalannak. A szívek rendszere megbocsátó, mindig van „helyes út”, csak rá kell jönni.
Retró prezentáció, teljes szívvel
A Rock Boshers DX egyik legnagyobb erénye, hogy nem csak úgy néz ki, mint egy ’80-as évekbeli játék – úgy is szól. Választhatok „8-bites számítógép” és „8-bites konzol” mód között, az előbbinél még kazettás betöltőképernyőt is kapok. Ez már nem nosztalgia, hanem tiszta szerepjáték.
Az Electric Café chiptune zenéi külön dicséretet érdemelnek. Ez az a fajta soundtrack, amit nem halkítok le, hanem hagyok menni, mert hozzáad az élményhez. Klasszikus VGM-rajongók tudni fogják, miről beszélek.
Hangulat és részletek
Tele van apró poénokkal, utalásokkal, in-game arcade gépekkel, Aqua Kitty easter eggekkel, bajszos gonosztevőkkel. Látszik, hogy ezt a játékot szeretettel rakták össze, nem csak „még egy retró indie”-nek szánták.
Zárás
A Switch eShop tele van retró ihletésű játékokkal, de a Rock Boshers DX: Director’s Cut nem olvad bele a tömegbe. Magabiztos, pontos, és pontosan tudja, milyen élményt akar adni. Egyszerre idézi meg a ZX Spectrum korszakát és használja ki a modern irányítás kényelmét.
Ez nem egy hangos sláger. Ez egy furcsa, szerethető, nagyon brit kis kuriózum – és pont ezért marad meg.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01REMEKÜL ELTALÁLT RETRÓ HANGULAT
- 02PRECÍZ, GONDOLKODTATÓ TWIN-STICK JÁTÉKMENET
- 03FANTASZTIKUS CHIPTUNE SOUNDTRACK
- 04SOK PÁLYA, JÓ REPLAY VALUE
- 05VÁLLALTAN ABSZURD, MÉGIS KÖVETKEZETES VILÁG
KRITIKUS_HIBÁK
- 01AZ EGYKÉPERNYŐS PÁLYÁK NEM MINDENKINEK JÖNNEK BE
- 02KEZDETBEN TÚL EGYSZERŰNEK TŰNHET
- 03ERŐSEN RÉTEGJÁTÉK





























