River City Melee Mach!!

Egy régi klasszikus újraértelmezése

A River City Melee Mach!! már a nevével is elárulja, hogy nem fogja a megszokott, mindenki által szeretett Kunio-játékokat hozni. A helyzet az, hogy ha egy epikus harci-RPG keveréket vársz, ami úgy váltogatja az akciót, mint a River City Ransom vagy a Nintendo World Cup, akkor csalódni fogsz. Itt nem találsz se nyílt világot, se extrém sportokat (még ha van is egy futballpálya, ami inkább szép nosztalgia, mint valódi tartalom). Itt csak a harc van, és az néha elég rendesen elviszi a show-t.

Bár a River City Melee Mach!! valóban nem kínál semmi újat, amit az előző Kunio-játékok ne adtak volna, de a szórakoztatás szempontjából még mindig egy hatalmas meglepetés. Mert ne legyenek illúzióink, a harc itt tényleg olyan jól van eltalálva, hogy szinte elfelejted, hogy egy 8-bites újragondolásról van szó. A harcművészeti mozdulatok fluidak, a képernyőkép pedig úgy néz ki, mint egy régi Famicom-játék, ami csak most szabadult meg az eredeti szellemektől.

Készüljetek fel a "button masher"-ra

Első pillantásra a River City Melee Mach!! simán elkönyvelhető egy egyszerű gombnyomogatós játéknak, ami nem is nagyon akar többet. De ahogy elkezdesz játszani, és egyre több csatát nyersz meg (vagy veszítesz el), úgy jössz rá, hogy itt bizony mélyebb réteg van. Minden karakter egyedi statisztikákkal rendelkezik, és különböző speciális mozdulatokat hajthat végre. Ráadásul a karakterek közötti különbségek nemcsak a kinézetükben, hanem a harcokban is megmutatkoznak. A gombnyomogatás ugyan könnyen eluralkodhat, de ha okosan használod a karakterek különleges képességeit, akár óriási kombókat is megvalósíthatsz.

A harcok az egyszerű, de nagyszerű egy képernyős arénákban zajlanak, ahol különféle interaktív csapdák és pályaadottságok vannak – emlékeztek még a Renegade hajós szakaszára? Itt egy bicikli lesz az, ami megadja az extra csavart. A csatákat összesen négy játékos élvezheti, szóval ha van pár haverod, készüljetek a komoly káoszra. A legjobb móka a helyi multiplayer, de persze, ha nincs kedved haverokhoz, akkor ott van az online mód. Bár itt, a cikk írásakor, csak japán ellenfelekkel sikerült összecsapnom, és valljuk be, a lag egy kicsit megnehezítette a comboid időzítését.

A grafika és a fanservice

A grafika mindenkit visszarepít a régi Famicom-érába. A karakterek dizájnja ismerős, az arénák tele vannak apró karakterbeli cameókkal és sorozatbeli utalásokkal, szóval a fanoknak mindenképp egy csemege. De amit igazán meg kell említeni, az a játékmenet. Az, hogy mennyi mozdulatot lehet kivitelezni a régi, kétgombos vezérléshez képest, még mindig elképesztő, és ezt ügyesen átültették a modern verzióba. A játék valószínűleg nem fog megnyerni egy olyan új játékost, aki nem rajong a retro stílusért, de akinek van már egy kis tapasztalata az 8-bites akciókkal, az könnyen otthon érezheti magát.

Mi hiányzik?

A játék egyik nagy hiányossága, hogy bár elég nagy karaktertárat kínál, egy kicsit csalódott voltam, hogy nincs igazi „create-a-Kunio” mód, ahol saját hőst alkothatsz a rengeteg előre megadott csapatból. Az online móka is egy kicsit kihalt, legalábbis a nyugati szervereken. Ha itt nem sikerült nekem találni egy meccset, akkor erősen ajánlott, hogy rendelkezz néhány Kunio-rajongó haverrel a közvetlen közeledben.