Resident Evil 6

A történet: Az akciódús zűrzavar

A történet nem nagy meglepetés, igazából egy igazi kaland-képregény-szerű sztori, ahol minden a hatalmas akcióról szól. Egy csapat karakter próbálja megállítani a világ végét hozó gonoszt, és persze egy rakás robbanás, szörnyek és hatalmas, pusztító jelenetek közepette próbálnak valahogy életben maradni. Van itt minden, ami egy akciójátékhoz kell: a hatalmas lövések, dögös szereplők, és egy ellenség, aki nem elég, hogy gonosz, de igazi túlvilági erővel rendelkezik. Azonban ha az ember a komolyabb történeti szálat várja, akkor gyorsan csalódhat, mert itt inkább az élvezetes és pörgős akció van a középpontban.

Ami igazán kiemelkedik a történetben, az a szereplők fejlődése és a szórakoztató, bár némileg klisés párbeszédek. Leon Kennedy és Chris Redfield ugyan visszatérnek, de mindkét karakter valahogy elhasználódott, és egyre inkább úgy érezzük, hogy a régi kedvenceink már nem azok a hősök, akik egykor voltak. Az új főgonosz, Derek C. Simmons sem hozza azt a félelmet, amit az előző részekben megszokhattunk. A sztori tehát inkább szolgál háttérként a pörgős akcióknak, mintsem hogy mélyebb érzelmi hatást gyakoroljon.

Játékmenet: Amikor minden egyes lövés a szórakozásról szól

A játékmenet viszont valami egészen más. Az irányítás az Resident Evil 4-ből átvett, váll fölötti nézetet hozza vissza, és bár a mozgás sokkal dinamikusabb lett, a játék mégis az akcióra épít. Elfelejthetjük a tank irányítást, most már szabadabban mozoghatunk, és ami a legfontosabb: lőhetünk is, miközben futunk, dőlünk, vagy épp rugdosunk egyet a szörnyekbe. Az irányítás tényleg remekül van megoldva, és bár a játék elve inkább akcióra és lövöldözésre épít, mégis olyan simán működik, hogy el is felejtjük, hogy nem az elátkozott kastély titkait próbáljuk felfedezni, hanem egy zűrös akciódús háborút vívunk.

A nagy problémák azonban ott kezdődnek, ahol a játékmenet elkezdi bevezetni a bonyolult rendszereket. A gyógynövények és tabletták keverése, valamint a menü bonyolultsága igazi frusztrációt okozhat. Miért nem maradt a sima gyógyító spray, miért kell ezerféle felesleges lépést tennünk ahhoz, hogy egy kis HP-t visszanyerjünk? A menürendszer maga pedig egy külön kaland, ahol minden egyes karakterhez külön UI-t kaptunk, és ha módosítani akarsz bármit, elég sok időt el fogsz tölteni az ikonok megfejtésével.

Akciódús, de túl sok quick-time event

A játékmenetben rengeteg a quick-time event, és ez már önmagában elég megosztó. Ha nem kedveled, akkor sajnos ebben a játékban bőségesen találsz belőlük. De az igazság az, hogy ha képesek vagyunk elfogadni ezt a hibát, akkor a játék egy pörgős és szórakoztató lövöldözős élményt kínál, ahol a gyors tempó és a nagy robbanások garantálják a szórakozást.

Mercenaries mód: A játék legjobb része

A Mercenaries mód visszatér, és ez talán az egyetlen dolog, ami igazán említésre méltó. Az új játékmódok között kiemelkedő az a lehetőség, hogy több karakterrel, változatos öltözetekkel és egyéb extra feladatokkal próbálhatjuk ki magunkat. A Mercenaries No Mercy mód, ahol egy rakás ellenség támad ránk, szinte minden alkalommal izgalmas és feszültséggel teli élményt nyújt. Ez a mód tényleg megmutatja, miért is van értelme a játék visszatekintésében.

Záró gondolatok: Egy akcióorgia, ami nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik

Összességében a Resident Evil 6 nem egy klasszikus, és messze van attól, hogy a sorozat korábbi remekműveivel versenyezzen, de egy dolog biztos: akciót és szórakozást bőségesen találunk benne. A nehézségek, mint a bonyolult gyógynövényrendszer vagy a menürendszer valóban csökkenthetik az élményt, de ha a gyors tempójú akciójátékokat kedveled, akkor egyáltalán nem érdemes leírni. A történet talán gyenge, de az akció, a pörgős harcok és a különböző kampányok bőven pótolják a hátrányokat.