Raji: An Ancient Epic

A történet ráadásul nem tegnap indult: a Nodding Head Games projektje egy 2017-es, elbukott Kickstarterből nőtte ki magát, majd szinte a semmiből jelent meg időzített Switch-exkluzívként. Nem tökéletes születés, de annál érdekesebb.

Egy cirkuszi lány és az istenek súlya

Raji, a főhős, cirkuszi artista. A démonok elrabolják az öccsét, Golut, és innentől nincs kérdés: megyünk utána. A keretet Lord Mahabalasura inváziója adja, de a hangsúly végig Raji személyes útján marad. Az istenek – Durga és Vishnu – nem avatkoznak közvetlenül, inkább kommentálnak, emlékeznek, mesélnek. Ez az elbeszélésmód nekem kifejezetten működött: olyan, mintha egy legendát hallgatnék, amit már ezerszer elmondtak, de még mindig fontos.

A játék aktusokra bontva halad előre, és közben ténylegesen tanít is: a mitológiai elemek nem csak díszletek, hanem kontextust kapnak. Ritka, hogy egy akció-kalandjáték ennyire természetesen vállalja az oktató jellegét.

Harc – egyszerű belépés, meglepő mélység

A játékmenet alapja egy izometrikus akció-rendszer. Raji eleinte Durga trisuláját használja, később viszont megkapjuk Vishnu fegyvereit is: íjat, kardot, pajzsot. Mindegyik külön képességfával rendelkezik, amit „favour” orbokkal fejleszthetünk. Villám, tűz, elemi extrák – semmi forradalmi, de jól illeszkedik a tempóhoz.

A harc arénaszerűen zajlik: belépsz egy területre, mágikus fal zár mögéd, jönnek a démonok. Könnyű és nehéz támadás, gurulás, falról elrugaszkodás, oszlop körüli pörgés – a mozdulatkészlet hamar összeáll. Ami különösen tetszett, az a kivégzések rendszere: ha az ellenfél életereje pirosra vált, egy finisherrel végezhetsz vele, ami visszatölti az életedet. Egyszerű, de kielégítő.

A démonok viselkedése eltérő, így nem lehet végig ugyanazt a kombót darálni. Van, aki közel enged, van, aki távolságot tart. Ez nem mély character action, de érezhetően több, mint egy gombnyomogatós hack and slash.

Platforming és puzzle – itt recseg-ropog

A harcon kívül lineáris pályákon haladunk, forgatható logikai feladatokkal és akrobatikus szakaszokkal. Papíron minden adott lenne, a gyakorlat viszont vegyes. Az izometrikus kamera sokszor megtréfál: egy ugrás, ami jónak tűnik, valójában halálos esés. Szerencsére a checkpointok kegyesek, de az irányítás nem elég precíz ahhoz, hogy ez ne legyen frusztráló.

A puzzle-ök közül néhány kifejezetten szép, főleg amikor Raji és Golu múltját vagy jövőjét villantják fel, de játékmenetileg ritkán jelentenek igazi kihívást.

Látvány, hangulat, technika

A Raji egyik legnagyobb ereje a prezentáció. A környezetek festményszerűek, a színpaletta meleg, a világ él. A shadow puppet stílusú átvezetők nem csak költséghatékonyak, de kifejezetten hangulatosak. A falfestmények, melyeken az istenek történeteit mesélik, igazi jutalomként hatnak.

Technikai oldalon viszont már nem ilyen rózsás a kép. Switch-en gyakoriak a framerate-esések, néha még nyugodt felfedezés közben is. Ez megtöri a flow-t, és egy ennyire atmoszférikus játéknál különösen fájó. Tudomásul veszem, hogy később javítottak rajta, de az élményen ez akkor is nyomot hagyott.

Zárás

A Raji: An Ancient Epic nem hosszú. Sőt, kifejezetten rövid. De amit el akar mondani, azt őszintén és tisztelettel teszi. Ez egy debutáló csapat munkája, tele ambícióval, kisebb-nagyobb technikai botlásokkal, de egyedi hanggal.

Nem lett belőle korszakos klasszikus, de örülök, hogy végigjátszottam. Kevés játék vállalja be, hogy nem nyugati mítoszokból építkezik – a Raji pedig pont ettől marad meg az emlékezetemben.