Paper Dolls Original

Bevezetés

A Paper Dolls Original próbálja megcsinálni mindazt, amiért az említett klasszikusok sikeresek lettek: elhagyatott helyszínek, kísérteties atmoszféra, lassú felfedezés és persze a félelem. Az alapötlet egy olyan karakterről szól, aki egy baleset után egy régi kastélyban tér magához, hogy megtalálja elveszett lányát. Az alapvető szál már önmagában egy elég sötét, hátborzongató történet, de sajnos, amit a játék végül kínál, az inkább egy olcsó kísérlet, mint egy jól megvalósított horrorélmény.

Játékmenet

A Paper Dolls Original fő problémája a lassú tempóban és a silány játékmenetben rejlik. Kezdjük ott, hogy a karakter mozgása rettenetesen lassú, sőt, még a sprintelés is annyira rövid távú, hogy inkább csak frusztráló, mint izgalmas. A játék során rengeteg kulcsot kell gyűjtenünk, hogy újabb ajtókat nyissunk ki, de mindegyik kulcs színe jelzi, hogy melyik ajtóhoz tartozik. Ez önmagában nem lenne baj, ha nem lenne ennyire unalmas. Az egész játék úgy érződik, mintha a fejlesztők próbálták volna utánozni a nagy elődöket, de nem sikerült azokat az apró részleteket eltalálni, amik igazán működnek a műfajban.

A puzzle-ök is inkább funkcionálisak, mint inspirálóak. Igen, találunk egy-két érdekesebb megoldást, mint például egy tükrön keresztül kell nézni a megfelelő ajtót, vagy egy eltorzult bakelitlemezt kell tűz fölé tartani, hogy kisimuljon, de ezek gyorsan elhalványulnak a rengeteg unalmas, ismétlődő feladat között. Az igazi kihívás inkább az, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat a szobákban, amelyekkel kombinálhatjuk őket, de még ezek is hamar elég monotonokká válnak.

A kísérteties elemek és gyors események

A játékban találkozhatunk szellemeken is, és bár egyes találkozások tényleg ijesztőek lennének, valójában inkább frusztrálóak. Az úgynevezett "jump scare"-ek szinte minden alkalommal ugyanazt a hatást érik el: a kamera egy pillanatra teljesen eltorzul, és a következő pillanatban egy gyors gombnyomásos esemény következik, ami, ha nem sikerül, visszaveti a játékosokat az utolsó mentett állapothoz. Ez a fajta mechanika inkább bosszantó, mint félelmetes, és határozottan nem adja meg azt a feszültséget, amit egy igazán jó horrorjáték elérhet.

A grafika és a hangulat

A játék egyik erősebb pontja a szellemek dizájnja. Bár nem mondom, hogy a legfélelmetesebbek, de kétségtelenül jól kidolgozottak és érdekesek. Azonban a grafika az, ami már inkább csalódást okoz. Az egész játék túl sötét ahhoz, hogy élvezhető legyen, és bár a játék világában a fények és árnyékok jónak tűnnek, a túl sötét képernyőn gyakran csak a torzított világ körvonalait látjuk. A hanghatások megpróbálják felépíteni a feszültséget, de inkább monotonná válnak, mintsem elősegítenék a borzongást.

Hiányzó innováció

A Paper Dolls Original az összes horror klisét megpróbálja használni, de nem találja el, hogyan kell őket helyesen alkalmazni. Az egész élmény annyira sablonos és unalmas, hogy szinte már fáj, hogy a játékmenet sosem hoz semmi igazán újat. Az igazi gond ott van, hogy miközben a játék kölcsönöz valamit a nagy elődöktől, képtelen visszaadni azt az igazi félelmet és feszültséget, amit a klasszikusok megteremtettek. Sőt, sokszor inkább idegesítő, mint félelmetes.

Zárás

Ha az Amnesia vagy az Outlast típusú játékok rajongója vagy, akkor nem igazán fogod szeretni a Paper Dolls Original-t. A játéknak van egy-két érdekes ötlete, de az egész élmény gyorsan elveszíti a varázsát. A játék túl lassú, túl sötét és túl frusztráló ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen. Ha valami valódi félelmet keresel, inkább a klasszikusokat vedd elő, mert ez a próbálkozás sajnos nem adja meg azt, amire vágysz.