Panzer Dragoon: Remake

A történet és a hangulat: ugyanaz a jól ismert kaland

Ha ismered az eredeti Panzer Dragoon-t, akkor nem lesz meglepő a történet sem. A játékban egy Keil nevű vadászt irányítunk, aki egy drámai küzdelem közepén találja magát, mikor két sárkánylovas harcol egymással, és az egyik halálos sebet kap. Az egyik lovas arra kéri, hogy vigye el a sárkányát, hogy megakadályozza, hogy a másik elérje a sötét tornyot. A klasszikus on-rails lövöldözés, ami nemcsak a géphez kötött, de egyéb kihívásokkal is szórakoztat. Az alapvető történet nem újít sokat, de annyi biztos, hogy szórakoztató, és mindent beleépített a már jól ismert formula: vadászat, harc és természetfeletti titkok.

Bár a történet nem egy epikus dráma, hanem inkább egy egyszerű kaland, mégis megfelelő alapot ad a játékmenetnek. Az egész érzését a nagy sárkányok, a titokzatos világok és a harcok adják meg, amik igazán élvezetessé teszik a régi iskolás élményt.

Játékmenet: retro érzés, új köntösben

A játék fő jellemzője az on-rails lövöldözés, ami az eredeti játékhoz hűen próbálja visszahozni a klasszikus hangulatot. Az új irányítással kamerakezelés és célzás jelentős változást hozott, de nem minden szempontból. A legnagyobb újítás talán a twin-stick rendszer, ahol a bal stickkel mozgathatjuk a karaktert, míg a jobbal célozhatunk. Ez sokkal kényelmesebbé teszi a játékot, de azért akadnak olyan pontok, amikor a kamera nem tart lépést a tempóval – főleg akkor, amikor az ellenségek minden irányból támadnak. A klasszikus irányítás is elérhető, ami inkább a régi szép idők hangulatát idézi, de kicsit elavultnak tűnik a modern irányításhoz képest. Az új irányítási rendszer jól működik, de sokszor éreztem, hogy a célzás túl merev, és az analóg irányítás érzése sem tökéletes.

Az alapvető harcok még mindig élvezetesek, hiszen az akció és a célzott támadások remekül összehangoltak, de az egész rendszer kicsit lassúvá válik. A homing rakéták és az alapsugaras lövések közötti váltogatás gyorsan megszokható, viszont a harcokat nem mindig érzem elég dinamikusnak. Az ellenségek legyőzése ugyan még mindig élvezetes (főleg a lock-on rendszerrel), de a harc nem nyújt valódi kihívást, és gyakran azon kapom magam, hogy egyszerűen "ugrálok" a pályákon, anélkül, hogy bármitől tartanék.

Kép és zene: egy kis nosztalgia a vizuálban

Ami a vizuális részét illeti, a remake valóban hoz némi javulást, de nem olyan mértékben, hogy ne érezzük néha, hogy mintha egy 3DS játékról lenne szó. A modellek és textúrák egyértelműen frissebbek, de a frame rate és a környezetek megjelenítése sem hozza azt a szintet, amit a mai játékokban megszokhattunk. A grafika tisztességes, de nem kiemelkedő, és gyakran elég elmosódott érzés fog el, különösen kézi üzemmódban.

A zene viszont kiemelkedő: az eredeti orchestrális dallamok mind ott vannak, és ha valami igazán emlékezetes, akkor az a soundtrack. Még ha nem is marad meg örökre a fejünkben, a zenék képesek hozzájárulni a játék hangulatához, és kifejezetten jól működnek a retro élmény részeként.

A kamerakezelés és egyéb problémák

A kamera kezelése az egyik legnagyobb problémám a játékban. A régi játékot követve a kamera gyakran fixált, ami zavaróan megnehezíti az akciók nyomon követését, és különösen bosszantó, amikor az ellenségek minden irányból támadnak. Az eredeti játékban ezt a gyors kamera mozgással orvosolták, de itt valahogy a mozgás nem elég dinamikus, és az egész élmény kicsit lassabbnak tűnik, mint amit elvárnánk.

Zárszó

A Panzer Dragoon: Remake egy kellemes nosztalgia-trip, amely képes visszahozni azokat az érzéseket, amiket az eredeti játék adott, de nem annyira simán, mint amennyire azt szeretnénk. A kamera és az irányítási problémák mellett a játék tempója és a kihívás hiánya is csökkenti a játékélményt. A retro hangulat és a zene viszont továbbra is ott van, hogy elérje a célját: akik szerették az eredetit, azok most is élvezni fogják, de a friss szemmel érkező újoncoknak talán nem fog annyira átjönni a varázs.