Oddmar

Van az a platformer, ami nem akar történelmet írni, csak csendben, mosolyogva emlékeztet rá, miért szerettünk bele ebbe a műfajba.

Egy viking, aki inkább heverne

Oddmar nem egy epikus hős, inkább az a típus, aki addig húzza a munkát, amíg muszáj nem lesz felállni. Amikor Loki – a maga szokásos stílusában – elrabolja a törzsét, kénytelen összekapni magát, és elindulni jobbra. Mert ez egy klasszikus platformer, itt bizony balról jobbra haladunk, ugrálunk, csapkodunk, ellenségfejekre érkezünk, ahogy azt illik.

Ez önmagában semmi újdonság, de az Oddmar már az első pályákon megmutatja, hogy érzi a tempót. A mozgás feszes, az ugrások pontosak, a csapásoknak súlya van. Kontrollerrel a kezemben végig azt éreztem, hogy a játék érti, mit akarok – és ez ebben a műfajban fél siker.

Apró ötletek, jó ritmusban

A változatosság nem új mechanikákból jön, hanem okos pályatervezésből. Léggömbös szakaszok, ahol a magasságodat szabályozod, indás menekülések, ahol ugyanaz az elem veszély és megoldás is egyszerre, furcsa lények, amikre időnként felpattanhatsz. Ezek nem világmegváltó trükkök, de pont elég gyakran váltják egymást ahhoz, hogy ne laposodjon el az élmény.

Külön öröm voltak az opcionális bónuszszintek, amiket egy gyanús lila gázfelhőn keresztül érhetsz el. Itt a skandináv istenek konkrétan játékszerként kezelnek, és minden a reflexeken múlik. Rövidek, kegyetlenek, és jó értelemben kizökkentenek a fő pályák ritmusából.

Ismerős mezőnyben, jó helyen

Nem lehet elmenni amellett, hogy a Switch tele van kiváló 2D platformerekkel. A Rayman Legends, a Donkey Kong Country: Tropical Freeze vagy akár egy Shantae-játék mind komplexebb, bátrabb, emlékezetesebb élmény. Az Oddmar nem akar velük versenyezni, inkább melléjük ül a padra.

És ez rendben van. Az ára baráti, a játékidő tömör, nincs benne felesleges nyújtás. A sztori néha kicsit túlmagyarázott, de legalább gyönyörűen animált, és illik a rajzfilmes világba.

Zárás

Az Oddmar számomra olyan volt, mint egy jól megrajzolt vasárnapi matiné: nem lep meg, nem sokkol, de végig mosolyt csal az arcomra. Tudja, mit tud jól, és nem akar többnek látszani. A Switch-es mezőnyben nem csúcsragadozó, inkább egy szerethető, biztos kezű mellékszereplő – de abból a legjobb fajta.