Monster Hunter Generations Ultimate

És bár furcsán hat, hogy a World után egy ennyire „old school” epizód érkezett, egyre inkább azt éreztem játék közben: ez nem visszalépés. Ez egy ünnep.

Egy „Ultimate”, ami tényleg az

Kezdjük a száraz tényekkel, mert itt tényleg súlyuk van. 93 szörny. Kilencvenhárom. Ez önmagában több, mint sok teljes játék komplett bestiáriuma. Újak, visszatérők, variánsok – mindegy, honnan nézem, ez brutális mennyiség. Ehhez jön a G-Rank, az endgame végső fokozata, ahol már nem finomkodik a játék: nagyobb életerő, agresszívebb minták, új páncélszettek. Itt már tényleg nincs helye a lazázásnak.

Kapunk új Hunter Style-okat (Valor, Alchemy), új Hunter Artokat minden fegyvertípushoz, SP módot a képességek felturbózására, és egy új Palico kasztot is. Ez nem egy sima HD-port. Ez egy tartalommal kitömött bestia.

A vadászat íze, ahogy régen

Alapjaiban a Generations Ultimate ugyanazt csinálja, mint a 2015-ös 3DS-es verzió, és ez jó hír. A játékmenet ciklusa örök: levadászod a szörnyet, feldarabolod, felszerelést gyártasz belőle, majd nekimész egy még durvábbnak. És újra. Meg újra.

A World rajongóinak viszont rögtön feltűnik majd, mi nincs itt: automatikus QoL megoldások, áramvonalas rendszerek, állandó kézenfogás. Itt a játék nem magyarázkodik. Ha nem készülsz fel, megesznek. Ha nem figyelsz az animációkra, visszakerülsz a táborba. Van ebben egy nyers, kicsit könyörtelen báj, amit régen nagyon tudott a sorozat.

Történet? Inkább hangulat

A sztori nagyjából annyi, amennyinek lennie kell: minimális. A Bherna faluból indulunk, pár mondat, pár karakter, aztán mehetsz vadászni. És ez így van jól. A Monster Hunter sosem volt narratív csúcsteljesítmény, itt pedig kifejezetten felszabadító, hogy semmi nem akar megállítani két küldetés között.

Ettől függetlenül a karakterek emlékezetesek tudnak lenni. A régi ismerősök felbukkanása – például a Monster Hunter 4 Ultimate karavánmestere – olyan, mint egy régi cimborával való összekacsintás.

Szörnyek, amik élnek

A játék igazi sztárjai persze maguk a szörnyek. A groteszk Nakarkos, a baljós Malfestio, vagy a kissé abszurd Lagombi – mind másképp mozog, másképp támad, és mind tanulást igényel. Ezek nem HP-szivacsok. Ezek ellenfelek.

A Monster Hunter mindig is egyfajta taktikai játék volt, és itt sincs ez másképp. Előkészület nélkül nekimenni egy vadászatnak szinte öngyilkosság. A gyógyítás lassú, minden mozdulatnak súlya van, minden döntésnek következménye. Ez nem igazságtalan – csak követel.

Fegyverek, páncélok, megszállottság

Tizennégy fegyvertípus, mind teljesen eltérő ritmussal és filozófiával. Kalapács, hosszúkard, íjpuskák, lándzsa – nincs „rossz” választás, csak rossz párosítás. A páncélrendszer pedig továbbra is zseniális: nem statnövelésről van szó, hanem buildről. Képességekről, szinergiákról, finomhangolásról.

És igen, rengeteget kell farmolni. De a Monster Hunter mindig is mestere volt annak, hogy elhitesse veled: csak még egy vadászat, és meglesz az a cucc.

Style-ok, Artok és macskák

A Hunter Style-ok és Artok valódi játékteret adnak a kísérletezésnek. Az Adept tökéletes kitérései, az Aerial levegőből indított támadásai, vagy a Valor agresszív ritmusa teljesen új arcot adhat ugyanannak a fegyvernek.

A Prowler mód pedig egy kellemes őrület. Macskaként játszani, végtelen állóképességgel, tárgyhasználat nélkül nem csak vicces, de kifejezetten praktikus a gyűjtögetős küldetésekhez. Nem alapfunkció, de jó, hogy van.

Egyedül jó, együtt még jobb

A multiplayer továbbra is a sorozat lelke. Külön rangrendszer, keményebb szörnyek, de a közös siker élménye mindent visz. Online Switchen meglepően stabilan működik, a csapatösszeállítás gyors, a töltési idők rövidek. A voice chat hiánya bosszantó, de ez sajnos Switchen már-már megszokott.

Technika és hordozhatóság

Látszik a 3DS-es múlt: egyszerűbb pályák, vaskosabb modellek, 30 fps. De az új textúrák és árnyékok sokat javítanak az összképen, az irányítás pedig végre fellélegzik a Switch gombkiosztásával. Kézben játszva az egész élmény még inkább értelmet nyer: egy teljes értékű Monster Hunter a zsebemben.

Zárás

A Monster Hunter Generations Ultimate nem a jövő útja. Nem akarja leváltani a World-féle irányt. Ehelyett egy monumentális „best of” válogatás, ami megmutatja, miért szerettük bele anno ebbe a sorozatba. Kemény, mély, tartalmas, és könyörtelenül sok időt kér.

Ha adsz neki, visszaadja. Bőségesen.

Értékelés

9 / 10

A régi iskola Monster Hunter csúcsa. Nem mindenkinek – de akiknek igen, azoknak nagyon.