Mario & Sonic At The Olympic Games Tokyo 2020

Mi változott a sorozatban?

A Mario & Sonic sorozat, ami már több mint egy évtizede tartja lázban a játékosokat, most ismét felbukkan a 2020-as Tokiói Olimpiával, és bár a különböző olimpiai események kínálata változatos, a játékmenet alapja nem sokat változott. Az egész játék egy nagy minijáték-sorozat, ahol Mario, Sonic és a többi karakter különböző olimpiai sportágakban mérkőzik meg egymással. Van itt minden, a hagyományos atlétikai versenyektől kezdve az olyan újabb sportokig, mint a gördeszkázás, sportmászás, karate és a szörfözés. Ezen kívül visszatérnek a klasszikus 2D-s retro események is, ahol a karakterek 8-bites formában versenyeznek, igazi nosztalgia-élményt adva.

Mindez jól hangzik, de az igazi probléma ott kezdődik, hogy a játék elemei – bár szórakoztatóak – nem tudják igazán megtartani a figyelmet hosszú távon. Az új sportágak, mint a gördeszkázás és sportmászás, viszont tényleg érdekesek és izgalmasak, viszont a szörfözés például nem hagyott bennünk maradandó élményt. Ráadásul a retro események és a három Dream Event sokkal inkább egy újabb szórakoztató kiegészítőnek tűnnek, semmint a játékmenet valódi magjának.

A játékmenet – Ismétlés és másolás

A játék egyik legnagyobb vonzereje a rengeteg sportág, de egy idő után ezek a minijátékok gyorsan ismétlődnek. Bár szórakoztató újra és újra megnyerni a versenyeket, a játéknak nem igazán van hosszú távú vonzereje egyjátékos módban. A Mario & Sonic at the Olympic Games címek mindig is arról szóltak, hogy könnyed szórakozást nyújtsanak, de az idei játékban ez egy kicsit túlságosan leegyszerűsödött. A történet mód, bár szórakoztató, nem kínál elég mélységet, és a párbeszédek túlzottan elnyújtottak. A karakterek közötti interakciók érdekesek, de hamar unalmassá válnak, mivel túl sokszor ismétlődnek ugyanazok a kérdések és válaszok.

A Tokyo 2020 története is inkább csak ürügy a versenyekhez, mintsem hogy valódi érzelmi vonalat adjon a játékhoz. A két főgonosz, Eggman és Bowser, egy retro játékkonzolt hoznak létre, hogy Mario és Sonic karaktereit 8-bites formában zárják be, és miközben a versenyek zajlanak, mi próbáljuk őket kimenteni. Az ötlet érdekes, de a végére inkább egy kicsit erőltetettnek tűnik.

Mi működik?

A legnagyobb erősség kétségkívül a sokszínűség. A 34 különböző esemény mindegyike egy új élményt ad, legyen szó a klasszikus sportágakról, vagy az újabb, modernebb versenyekről. A retro események valódi nosztalgikus élményt adnak, és ha valaki szerette a régi Track & Field típusú játékokat, akkor biztosan örülni fog a visszatérésüknek. Az új sportok, mint a gördeszkázás és sportmászás, valóban új szintet hoznak a sorozatba, és bár nem egy Tony Hawk-élményt nyújtanak, mégis elég szórakoztatóak ahhoz, hogy kiemeljék a játékot a többi hasonló cím közül.

A történet mód, bár nem mentes hibáktól, szórakoztató lehetőséget ad arra, hogy kicsit jobban elmerüljünk a világban, miközben különböző mini-játékokat teljesíthetünk. Továbbá, az új online multiplayer lehetőségek is nagy előrelépést jelentenek a sorozatban, így ha barátokkal játszol, még mindig rengeteg szórakozást kínál.

Mi nem működik?

Bár a játék remek szórakozást kínál, a mélység hiánya egyértelműen érezhető. Az egyjátékos mód, miután teljesítetted a történet módot, gyakorlatilag üres marad, mivel nincsenek igazi unlockolható tartalmak vagy plusz motivációk. Az ilyen típusú játékokban alapvető lenne, hogy a teljesítményünkkel valami értékeset nyerjünk, de itt inkább csak az a cél, hogy újra és újra végigjátszuk ugyanazokat az eseményeket. A Dream Events is csalódást okoztak, mivel a három közül csupán egyet találtunk igazán szórakoztatónak, míg a másik kettő inkább unalmassá vált a gyenge irányítás és a repetitív játékmenet miatt.

A másik probléma a játékmenet tempója. A párbeszédek és a történet részei túl hosszúak és unalmasak, mivel sokszor ismétlődnek ugyanazok a mondatok. Ráadásul, míg az első Mario & Sonic játékok igazi személyiséget adtak az NPC-knek, most inkább csak üres karakterekkel találkozunk.

Zárás

A Mario & Sonic at the Olympic Games Tokyo 2020 egy szórakoztató, ha nem is tökéletes folytatás. Ha szereted a versenyszerű minijátékokat és a szórakoztató multiplayer élményeket, akkor biztosan élvezni fogod. Azonban az egyjátékos mód gyorsan unalmassá válik, és a játék hiányzó tartalmával könnyen elveszíti vonzerejét azok számára, akik egy mélyebb élményre vágynak. Az új sportágak szórakoztatóak, de a játék hosszú távú élvezhetősége így sem lesz biztosított.