LEGO Horizon Adventures

Konzolos veteránként végigéltem már pár „na, ezt se láttuk jönni” pillanatot, de a LEGO Horizon Adventures bejelentése tényleg ilyen volt. Sony-játék Nintendo konzolon? Oké, nem a teljes Horizon-élmény, de mégiscsak egy furcsa, kicsit történelmi áthallású pillanat. És az első órákban tényleg működik is a varázs: színes, játékos, látványos, és meglepően szerethető módon nyúl hozzá a Guerrilla világához.

Horizon, de mosolyogva

A történet lényegében a Horizon Zero Dawn „lego-kompatibilis” újramesélése. Itt van Aloy, Rost, Sylens, a jól ismert nevek és konfliktusok, csak épp sokkal könnyedebb tónusban. Őszintén szólva jót tett a szériának ez a lazítás. A Horizon mindig hajlamos volt kicsit túl komolyan venni magát, itt viszont a humor és az önreflexió dominál.

Ashley Burch láthatóan élvezi, hogy Aloy most nem a világ súlyát cipeli a vállán, hanem néha poénkodhat is. Néhol talán túl messzire billen a mérleg, de egy LEGO-játéknál ezt könnyű megbocsátani. Robotdínók kockából, na.

Hub, küldetés, vissza a hubba

A játék szerkezete hamar kiismerhető. A központi helyszín a Mother’s Heart, ahonnan rövid küldetésekre indulunk. Itt lehet építgetni, dekorálni, ruhákat váltani, fejleszteni – eleinte aranyos, később kissé fárasztó. Egy idő után már sóhajtottam, amikor megint végig kellett caplatni ugyanazon az útvonalon csak azért, hogy feloldjak egy újabb apró fejlesztést.

A küldetések önmagukban szórakoztatóbbak, főleg a harc miatt, de hamar feltűnik a minta. Lineáris pálya, pár láda, zipline, mászás, majd egy nyíltabb tér, ahol jönnek a hullámokban az ellenfelek. Újra és újra. Szép, de egy idő után túl ismerős.

Harc: egyszerű, de élvezetes

A LEGO Horizon Adventures egyik legnagyobb erőssége a harc. Letisztult, könnyen tanulható, és kifejezetten jól esik szétcsapni a gépeket. Több játszható karakter van, eltérő fegyverekkel, elemi hatásokkal, plusz ideiglenes képességekkel, amik feldobják az összecsapásokat.

Nem mély, nem taktikai csoda, de van benne flow. Amikor egyszerre több ellenfelet sikerül elintézni egy jól időzített támadással, az mindig mosolyt csal az ember arcára. A későbbi Apex Hunt küldetések kifejezetten izgalmasak, kár, hogy nem lehet őket szabadon újrajátszani.

Lopakodás? Inkább felejtsük el

Ami viszont kifejezetten fájó pont, az a lopakodás hiánya. A Horizon egyik alapmechanikája gyakorlatilag csak dísz itt. Igen, el lehet bújni a fűben, de amint támadsz, mindennek vége. A játék egyértelműen a frontális összecsapásokat preferálja, és bár ez szórakoztató, hiányzik az a fajta taktikai változatosság, ami az eredeti játékokat izgalmassá tette.

Látvány: Switch-en is odateszi magát

Docked módban a LEGO Horizon Adventures egészen elképesztően jól néz ki. Komolyan, az egyik legszebb Switch-játék, amit az utóbbi időben láttam. A fények, a mélységélesség, az összhatás nagyon rendben van. Kézben játszva már vegyesebb a kép, ott a felbontás néha kásás, de a stabil 30 fps szerencsére végig megmarad.

Egy kedves, de kihagyott lehetőség

Hat-nyolc óra alatt végigérni ezen az úton nem fájdalmas, sőt, többnyire szórakoztató. De nehéz nem azt érezni, hogy ebben sokkal több is lehetett volna. A LEGO Horizon Adventures egy korrekt, jópofa belépő a Horizon világába azoknak, akik eddig csak Switch-et fogtak a kezükben. Nekem viszont, aki már végigjárta Aloy útját más formában, ez inkább egy kellemes kitérő volt, mint kötelező állomás.