Legend Of The Skyfish

Játékmenet: A horgászbot mint hős fegyver

Amikor először megláttam a Legend of the Skyfish-t, egyből beugrott a Zelda széria. Most képzeld el, hogy linket nem karddal, hanem horgászbottal felfegyverkezve indítod útnak – és itt nem csak a halfogásról van szó. A játékmenetben a horgászbottal egyszerre harcolsz és mozgásod is azon alapul, hogy miként használod a botot, hogy átlendülj a különböző akadályokon, vagy megharcolj az ellenségekkel. Na de miért nem működik? Mert az egész túl egyszerű és túl egyhangú.

A feladványok – amik az egyetlen igazi értéket adhatnák a játékban – túl könnyűek. Miután az első szigeten túlvagytok, már mindent tudsz, amit tudni érdemes. Még a legnehezebbnek tűnő rejtvények is egy-két másodperc alatt megoldhatók, és miután leeresztettél egy-két horgászbottal való mozgást, egyből fel fog tűnni, hogy nem a kihívás, hanem a játék körüli díszlet vonzza a figyelmet. Minden sziget egy egyszerű pálya, amiben csak a küldetés lebonyolítása számít.

Az ellenségek: Lassú halak a horgászbot végén

A harcok? Hát, nem igazán azok. A különböző szörnyek, akik az utadat állják, annyira lassan mozognak, hogy ha úgy érzed, nem bírsz velük, az inkább a saját hibád. Mivel az alapmechanikák túlságosan egyszerűek, minden egyes összecsapás inkább egy szomorú feladat, mint izgalmas kihívás. A harcokba ugyan próbáltak beépíteni néhány "újítást", de igazán semmi sem változtatott azon, hogy végigpörögni az egész játékon úgy érzem, mint egy szendvicset megnyomni a kedvenc videojátékos székedben. Igazán nincs nagy izgalom, és emiatt hamar unalmassá válik a történet is.

A grafika és dizájn: Szép, de nem elég

A Legend of the Skyfish jól néz ki, ez vitathatatlan. A világ színes, bájos, és a karakterek is szórakoztatóak, de a dizájn és az animációk nem mentenek meg egy fél fáradt napot sem. Olyan, mintha minden szép lenne, de mélyebb hatás nincsen. Talán éppen a hiányzó mélység az, ami miatt a játék nem képes teljesen beszippantani. A grafika egyszerű, de jól passzol a játék alaptémájához, csak hát nem ad hozzá semmit igazán emlékezeteshez.

A kihívás: Annyi, mint egy halcsali

Ami az egészben a legnagyobb csalódás, az a kihívás hiánya. Az ilyen típusú játékoknál az igazi élmény akkor jön, amikor a játékos úgy érzi, hogy eljutott a végső célhoz, miután megküzdött egy sor nehéz feladattal. Itt viszont az egyetlen igazi kihívás az, hogy ne aludj el közben. A horgászbottal való harc nem csak egyszerű, hanem szinte unalmas is, és a rejtvények sem adnak igazi örömet. Az egész játéknak van egyfajta "kihagyott lehetőség" érzete – minden adott ahhoz, hogy egy szórakoztató, érdekes kaland legyen belőle, de a valóság az, hogy a játékmenet annyira lineáris, hogy egy idő után tényleg azon kapod magad, hogy inkább a horgászásról beszélsz, mint a játékélményről.