Kingdom Of Arcadia

Bevezetés: A videojátékos álom és valóság

A Kingdom of Arcadia története már önmagában vonzó lehet: ki ne akarna belekerülni egy klasszikus arcade játék világába, ahol harcolhatunk, szintet léphetünk és fejlődhetünk? Sam, a főszereplő, belekerül ebbe a csodálatos (de veszélyes) világba, és nem csupán a szórakozást, hanem a túlélést is biztosítani kell számára. Az alapötlet nagyon jó, de vajon a megvalósítás is elérte azt a szintet, amit a cím ígér?

Játékmenet: A harc nem bonyolult, de működik

A játékmenet alapvetően nem akarja túlbonyolítani a dolgokat, és ez akár pozitívum is lehet, ha nem várunk el túl sokat. A karakter mozgása egyszerű és tiszta: Sam rendelkezik egy dupla ugrással, és a kardja is viszonylag gyorsan képes elbánni az ellenfelekkel. A játékban való haladás egyszerű, hiszen az egyes szinteken egy-egy boss vár minket a végén, amit meg kell verni a következő szinthez való hozzáférésért. Az egyik vonzó elem, hogy a pénzt, amit a pályákon gyűjtünk, a központi boltban fejlesztésekre költhetjük, mint például jobb páncél, fegyverek vagy egyéb eszközök. Mindez természetesen egyre drágábbá válik, ami némi ismétlésre ösztönözhet minket, ha nem gyűjtöttük össze elég pénzt.

Az első pár óra eléggé szórakoztató, bár a harcok nem igazán változnak, és egy idő után már kissé repetitívvé válik a dolgok menete. Néhány új fegyver (mint például a dobó kés) segít abban, hogy ne teljesen ugyanazokat a mozdulatokat kelljen végrehajtanunk, de ha igazán különleges képességekre várunk, akkor csalódni fogunk. A játékmenet mindvégig meglehetősen alap, és hiányzik belőle az a mélység, ami igazán egyedivé tenné.

Egy pici több változatosság jót tett volna

Bár a harcok nem túl bonyolultak, az ellenségek sajnos túlzottan hasonlóak, a dizájnok is elég egysíkúak, még akkor is, ha különböző színekben tűnnek fel. A pályák változatosak, de az összes többi szempont egy idő után kissé „egymásba mosódik”. Egy kis frissesség, többféle karakter vagy egyedi támadási lehetőségek segítettek volna elkerülni ezt a monotonitást.

Vizualitás és hangzás: Alap, de elmegy

A játék grafikája és zenei világa a legjobb esetben is alap. A pixelgrafika jó, de nem nyújt különösebb újdonságot; az ellenségek és a karakterek szintén elég sablonosak, bár a színek jól passzolnak a játék hangulatához. A zene sem kiemelkedő, egy-egy pályán mindig ugyanaz a szám szól, ami gyorsan unalmassá válhat. Az igazán zavaró tényező talán a dialógusok gyenge fordítása, ami sokszor inkább vicces, mintsem hasznos. A szövegek megértése lehetetlen néhány helyen, és bár nem vártam el, hogy az összes karakter hangján megszólaljanak, a szövegek minősége valóban rontja a játékélményt.

Zárás: Egyszerű, de nem felejthető

A Kingdom of Arcadia egy egyszerű kaland, ami nem próbál túl sokat ígérni. Ha valaki szereti az old-school platformereket, és egy kis nosztalgiával akarja átélni azokat az arcade élményeket, akkor valószínűleg megtalálja a szórakozást benne. Az alapjáték rendben van, de igazából hiányzik belőle az a kis extra varázs, amitől igazán emlékezetes lenne. A játékmenet repetitivitása, a gyenge zenei és szöveges megoldások, valamint az ellenségek hasonlósága miatt a Kingdom of Arcadia inkább a „jó, de nem nagyszerű” kategóriába sorolható.