Jotun: Valhalla Edition

A játékmenet: Felfedezés és a harcok közötti hullámvasút

A játékmenetben elég egyszerű a cél: a szellemvilágban kell helytállnod, hogy végül elérhesd Valhallát. Thora viking női hősként egy sor hatalmas óriással, a Jotunnal küzd meg, miközben felfedezi a Ginnungagap nevű purgatóriumot. Az alapötlet jól hangzik, de a megvalósítás már más kérdés. A pályák inkább nyugodt felfedezést kínálnak, ahol a fő cél a rune-ok összegyűjtése és a boss fightokhoz vezető utak megtalálása. Az ellenségek elég ritkák, ami elég furcsa egy akció-kaland játéknál, de ez nem jelenti azt, hogy nincs kihívás. Amikor egy-egy boss megjelenik, az egész dinamikája megváltozik, és egy instant nehézségugrást kapsz.

Itt jön a probléma: az alapszintű felfedezés elég nyugodt, de amikor elérsz egy Jotun-hoz, az instant feszültségugrást és nehézséget hoz, amivel nem mindenkinek könnyű megbirkózni. A második Jotun például teljesen kiforgatja a játékot: azelőtt csak a szép környezetben sétálgattál, most meg egy 50-szer nagyobb kőszoborral kell megküzdened, aki ráadásul elég kegyetlen is. Ennek következményeként több halálra is számíthatsz, ami frusztráló lehet, főleg akkor, amikor a pálya felfedezése túlságosan lassú tempóban zajlik.

Kép és hang: A látvány mindent visz

A Jotun grafikáját igazán nem lehet szó nélkül hagyni. A képi világ egy festői remekmű: gyönyörű, kézzel rajzolt környezetek és karakterek. A felfedezés közben a kamera többször is távolodik, hogy igazán elmerülhess a környezet szépségében, és érezd a helyszínek hatalmas méreteit. Mindez tökéletesen illik a Norvég mitológiához, és tényleg olyan érzést kelt, mintha egy epikus mese közepébe csöppentél volna.

De amikor a bossfightok következnek, a kamera szorosabbra húzódik, és már-már egy Don Bluth-rajzfilmet idéző animációt láthatsz. Az óriások harca valóban monumentális élmény, és minden egyes támadás, amely elér egy ilyen hatalmas karaktert, éppolyan látványos, mint maga a győzelem. Az animációk elképesztően jól sikerültek, és amikor egy boss végül elvérzik, az egy teljesen kielégítő pillanat, amit nem fogsz elfelejteni.

A játékmenet egyensúlya: A nehézség kérdése

A Jotun legnagyobb problémája talán a játékmenet egyensúlya. A nyugodt felfedezés és a pörgős bossfightok közötti váltások kicsit széttörik az élményt, és az újraélesztések között túlságosan hosszú betöltési időkkel kell szembenézned. Az ellenségek ritkasága is furcsa, mert az egész világ szinte üresnek tűnik, és néha úgy érezheted, hogy hosszú percekig nem történik semmi, mielőtt egy-egy nagyobb kihívás elé kerülsz. A nehézségi szint így gyakran hullámzó, és a fokozott nehézségű harcok nem mindenki számára lesznek élvezetesek.

Összegzés: Egy gyönyörű, de szeszélyes kaland

A Jotun: Valhalla Edition egy igazán lenyűgöző látványvilággal és érdekes történettel rendelkező játék, amely remekül összeköti a mitológiai alapokat és a kalandjátékokat. Azonban az egyensúly kérdései – a lassú felfedezés és az extrém nehézségű bossfightok közötti váltás – időnként megnehezítik az élményt. Ha viszont készen állsz a kihívásokra, és szereted a gyönyörű, kézzel rajzolt világokat, akkor a Jotun egy igazi élményt adhat.