Hyper Sentinel

A sztori: Túl sok, de nem baj

A történet nagyjából ennyi: egyedül harcolsz a világvégét hozó 12 hatalmas ellenség, a Super-Dreadnoughtok ellen. A háttértörténet igazából nem is olyan fontos: egy galaktikus háborúban kell helytállni, miközben az egész dolog egy tisztességes keveréke The Last Starfighter-nek és Star Wars-nak. Az alapötlet egyszerű, de inkább csak alibi a pörgős akcióhoz. Semmi bonyolult, csak a szokásos űrbéli hadakozás, amit sok esetben nem is az érdekes sztori, hanem a lövöldözés és a reflexek irányítanak.

A játékmenet: Vissza a gyökerekhez

Ha már játszottál valaha Uridium-mal, akkor Hyper Sentinel nem fog meglepni. Az alapjáték mechanikája ugyanis egy az egyben a 1986-os eredetire épít. Top-down nézetből irányítjuk a hajónkat, miközben egy hatalmas Super-Dreadnoughtot kell legyőznünk. Ahogy a klasszikusokban, itt is rengeteg akcióra számíthatunk: célzott támadások, elkerülendő ellenséges támadások, és persze boss harcok, amelyek a játék valódi fénypontjai.

A játékmenet pofonegyszerű: bal analóg vagy D-Pad irányítja a hajót nyolc irányban, az A vagy B gomb a lőfegyver, az RZ pedig a sebességnövelést aktiválja. Az egyetlen gond az, hogy nem tudunk egyszerre lőni és gyorsítani, így mindkét műveletet külön kell időzítenünk. Itt jön a trükk: a játék valódi kihívása, hogy mikor használjuk a boostot, hogy elkerüljük a támadásokat, vagy épp üldözzük az ellenséget. A folyamatos pörgés és a fokozódó akció igazán izgalmassá teszi az egész élményt.

A szörnyek és a power-upok

A harcokat különböző power-upok segítik, amiket el kell kapni a pályákon, hogy megkönnyítsük a dolgunkat. A dual-lézerágyúk elegendőek a legtöbb ellenség legyőzésére, de egy-egy speciális fegyver, mint például a Smart Bomb, amit az egész képernyőt letakarítja, valóban életeket menthet. A pickupok keresése kulcsfontosságú, mert az akció olyan gyorsan pörög, hogy néha egyszerűen nem látunk mindent, ami történik.

Mivel a céljaid között szerepel a Combo multiplikátorok megszerzése, a játék nemcsak a túlélésről szól, hanem arról is, hogy minél több pontot szerezz a harcok során. A sikeres kombinációk és a folyamatos támadások ugyanis komoly előnyhöz juttatják a játékosokat, így nemcsak a gyorsaság, hanem a precizitás is kulcsfontosságú.

Boss harcok és taktika

Minden Super-Dreadnought legyőzése után egy egyedi főellenség vár, akit más stratégiával kell legyőzni, mint a sima ellenségeket. Az eddigi támadási módokat el kell felejteni, és valami teljesen új taktikát kell kitalálni, ha el akarjuk kerülni a pusztulást. Az ellenséges tűz elől való kitérés és a támadások időzítése lesz az alapvető kérdés. A Sentinel pajzsai ugyan regenerálódnak, ha sikerül elkerülni a támadásokat, de minden egyes másodperc, amit túlélünk, levon a kombó bónuszokból.

A dizájn: Nosztalgikus, de pörgős

A grafika abszolút hű a 8-bites eredetihez, amit az Amiga-korszak technológiai korlátai határoztak meg. Az igazi csoda itt az, hogy a fejlesztők képesek voltak megőrizni a klasszikus retro érzést, miközben folyamatos 60 FPS-t tartottak fenn, így a vizuális élmény valóban jól működik a modern hardvereken. Még a CRT-s effektek és a régi C64-es és ZX Spectrum stílusú grafikák is visszacsempészhetőek, amit minden egykori retro rajongó értékelni fog.

A zenét Rob Fenn, a Fractures Music készítette, és az eredmény szinte teljesen olyan, mintha egy SID chip szólna a háttérben. A digitális hangok és a szöveges megszólalások tökéletesen hozzák a retro hangulatot, amitől egy igazi időutazás érzése keríthet hatalmába.

Összegzés

Hyper Sentinel nemcsak hogy egy sikeres szellemi folytatása az Uridium-nak, hanem sikeresen hozza vissza mindazt, amit a klasszikus 8-bites shmup-ok tudtak. Bár a játékmenet nem forradalmasítja a műfajt, a fokozódó tempó és az addiktív akció elegendő ahhoz, hogy visszahozza a retro rajongókat és újaknak is élvezetes élményt adjon. Ha kedveled a gyors reflexeket és a régi iskolás űrharcokat, akkor Hyper Sentinel egy igazi csemege, bár a multiplayer hiányossága érződik.