Heroki

Bevezetés: Amikor a mobilos egyszerűség jól sül el

A Heroki 2015-ben indult mobilos játéként, és most – egy évekkel későbbi portként – a Nintendo Switch konzolon is tiszteletét teszi. A kérdés nem az, hogy "ki fogja szeretni", hanem inkább az, hogy "ki fogja megunni". Bár a játék már nem akar túl bonyolult lenni, és szórakoztató módon ötvözi az indie platformerek nyugalmát, olyan játékosok számára lehet élvezetes, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, nem pedig szédítő sebességű akcióra.

Játékmenet: Pihenés a levegőben

A játékmenet rendkívül egyszerű, és nem titkolja, hogy pontosan mit akar: repülj, gyűjtsd össze a cuccokat, üsd el az ellenséget, és közben próbálj megoldani egy-egy egyszerűbb puzzle-t. Heroki, a főhős, egy sima, egykaros vezérléssel szeli át a pályákat – ha valaki játszott már a Yoshi’s Woolly World vagy a Owlboy játékokkal, az pontosan tudja, mire számíthat.

A problémám igazából nem is magával a játékmenettel van, hanem inkább azzal, hogy a játék túl gyorsan kezdi éreztetni veled, hogy "ugyanazt csináljuk újra". Az elején még minden friss és érdekes, de ahogy egyre több pályán haladsz, mintha az egész egy ritmikus körforgás lenne: elérsz egy újabb 100%-os célt, de igazából már nem érzékeled annyira az új élményt.

A Heroki világa valóban szép, és a gyűjtögetős elemek is szórakoztatóak, de elmondhatom, hogy egy idő után – főleg, ha túl sokat játszol egyhuzamban – elkezdődik a monotonitás.

Pályák és képességek: Egy szél, ami nem visz előre

A játék haladása során egyre több képességet szerzünk, amelyek különböző puzzle-k megoldásában segítenek. Kezdésként a szél erejét hívhatjuk segítségül, hogy eltávolítsuk az akadályokat, de aztán ez a mozdulat túl hamar unalmassá válik. Képes vagyok még élvezni a gyűjtögetést és a repülést, de ha mindig ugyanazt a trükköt alkalmazom, akkor az egész élmény lassan kifárad.

A játék grafikai stílusa elég szép és tiszta, de nem hoz semmi különlegeset, amitől megdöbbennénk. A zenék is kellemesek, de annyira háttérbe szorulnak, hogy elfelejted őket, amint elérsz a következő pályához.

A történet: Egy falusi kaland, de nem Skyrim

A Heroki története nem sok meglepetést tartogat. Az alaphelyzet ismerős: egy gonosz figura ellop egy kis falu értékét, hogy rossz dolgokat műveljen. Azonban ez a szál hamar háttérbe szorul, miután elindulunk a fő küldetésre. Ami viszont tényleg érdekes, hogy a falu környéke felfedezhető, és itt találkozunk nem-játszható karakterekkel, akiknek segíthetünk a mellékküldetéseik során.

Ez az a pont, ahol a Heroki kezd igazán átmenni egy mobilos játékról egy igazi konzolos élménybe. Itt már nem csupán a fő pályákon rohangálunk, hanem igyekszünk a falusi élet apró részleteit is felfedezni. És bár nem olyan mély, mint egy Skyrim, a világ felfedezése mégis segít abban, hogy ne unjuk meg rögtön a fő szálat.

Zárás: Egy nyugodt, de nem kiemelkedő kaland

Összességében a Heroki egy olyan játék, amit bár érdemes kipróbálni, de nem feltétlenül fog belőle mindenki addiktív élményt meríteni. Az egyszerű játékmenet, a könnyed gyűjtögetés és a nyugodt tempó inkább azok számára szórakoztató, akik nem keresnek mélyebb kihívást, hanem egy kellemes kikapcsolódásra vágynak. Azonban, ha valami igazán magával ragadót keresel, a Heroki nem biztos, hogy az a játék, ami hónapokig a konzolodon marad.