Frogun Encore

Miért pörög a Frogun Encore?

Amikor először meghallottam, hogy érkezik a Frogun Encore, egy apró mosolyt húztam az arcomra, hiszen már az első rész is egy kis titkos gyöngyszem volt. A koncepció egyszerű: egy kislány, Renata, meg a varázslatos béka-nyúzó fegyvere, a Frogun, és az egész világ egy régi iskolás 3D platformer. Ha neked is megvolt a N64-es Banjo-Kazooie, vagy emlékszel arra, amikor Yoshi szigetén ugráltunk, akkor tudod, hogy miről beszélek. Az Encore persze nem megy el ennyire "retro" irányba, de az alapvető érzést megadja.

Ahogy nekiállsz a pályáknak, már az első mozdulatokkal úgy érzed, hogy ebben van valami, amit régen éreztél, mikor elindultál egy Mario vagy éppen egy Spyro világában. Az irányítás egyszerű, de pörgős, és bár a mozgás alapvetően nem bonyolult, Renata egyre több trükköt tanul meg, hogy megbirkózzon a pályák kihívásaival. A mozdulatok magabiztosak, és a játék tempója éppen annyira pörög, hogy ne legyen fárasztó, de közben végig fenntartja az izgalmat.

Mi van a pályák mögött?

A pályák igazi mestermunkák. Nem nagyok, nem túl hosszúak, de minden egyes sarkon ott egy kis titok, egy elrejtett zöld drágakő, vagy egy extra coin, amit muszáj begyűjteni, mert úgy érzed, hogy ha nem teszed, akkor valami nagy dolog marad ki. Ez a kis apróság nekem mindig is a 3D platformerek varázsa volt: amikor nem csak végigrohansz egy szinten, hanem mindent alaposan körülnézel, és felfedezel. Itt nem pazarolják el a játékos idejét: a pályák pici, de zsúfolt élményt adnak, és az összes gyűjthető dolog megtalálása nem válik unalmassá.

A Frogun Encore a maga egyszerűségében is ügyesen rávilágít arra, hogy a régi típusú játékmenet miért működött annyira jól. Minden mozdulatnak megvan a maga ritmusa, és mikor már azt érzed, hogy mindent tudsz a játékról, akkor bejönnek az új trükkök, mint például a dupla ugrás vagy a középső nyúzókatapult. Az irányítás is egyre gördülékenyebb, ahogy megtanulod, hogy hogyan működik igazán a Frogun.

Az irányítás és a kamera – Van néhány zökkenő

De persze nem minden tökéletes. Bár a pályák szépen meg vannak tervezve, és a platformozás általában flottul megy, az irányításnál még akadnak gyerekbetegségek. A "nyúzó" mechanika kicsit finomhangolásra szorul, mivel előfordul, hogy nem épp arra húzza a békát, amerre te szeretnéd. A kamera is egy-két helyen egy kicsit hajlamos zűrös irányba állni, de szerencsére nem túl zavaró, és a játék tempója segít átvészelni ezeket a kisebb kellemetlenségeket.

Azt viszont mindenképp meg kell említeni, hogy a kamera új nézete – ami egy kicsit felülről figyeli a dolgokat – egészen jól eltalálja az új irányt. Már nem kell folyamatosan a perspektívával szenvedni, hogy eltaláld a következő ugrást, és a látószög sokkal tisztábbá vált. Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki el fogja fogadni ezt az új megközelítést, de számomra inkább egy előrelépés, mintsem hátrány.

Kooperatív móka – Egy új dimenzió

És akkor itt van a kooperatív mód, ami egy igazán szórakoztató újdonság. Ha már van valaki, aki ráér, akkor most ketten is nekiállhattok a szinteknek, ahol Renatát egy Jake nevű karakterrel lehet helyettesíteni. A két karakter közötti szinkron teljesen természetes, és jól illeszkedik a játékmenetbe. Ketten sokkal élvezetesebb összegyűjteni a különböző kincseket, és egy-egy halál után is gyorsan újra összeálltok.

A végére

Összességében a Frogun Encore egy szorosabb, szórakoztatóbb és kissé kiforrottabb élményt ad, mint elődje. A játékmenet sokkal simább, a kooperatív mód új szintet ad hozzá, a pályák pedig bár nem hosszúak, rendkívül kielégítőek, amikor sikerül mindent begyűjteni. A kisebb irányítási zökkenők és a néhány fizikális probléma ellenére a játék hangulata és tempója mindent ellensúlyoz.

Nem mondom, hogy ez lesz az új Banjo-Kazooie, de ha egy könnyed, vidám és izgalmas platformerre vágysz, ami visszahozza a régi jó érzést, akkor érdemes kipróbálni.