El Shaddai: Ascension Of The Metatron HD Remaster

Mikor 2011-ben megjelent az El Shaddai: Ascension of the Metatron, sokan azt mondták, hogy egy túl bátor, művészibb próbálkozás a hack-and-slash műfajban. Kár, hogy nem kapott nagyobb figyelmet, mert amit az alkotók letettek az asztalra, az nemcsak egy játék, hanem egy élmény. A 2023-as HD remaster most ismét lehetőséget ad arra, hogy ezt a méltatlanul elfeledett gyöngyszemet felfedezzük. A kérdés csak az: vajon most már megérdemli azt a figyelmet, amit akkor nem kapott?

Törzs

Játékmenet: Akció és művészet keveredése

A El Shaddai egy igazi művészeti kirándulás, ahol a játékmenet és a látvány szinte egyensúlyban vannak. A harcokat a klasszikus hack-and-slash elemek vezérlik, ahol Enochot, a hűséges írástudót irányítjuk, aki a világot fenyegető angyalokat próbálja visszahozni az égből. Az alapkoncepció tehát nem új, de a kivitelezés az, ami igazán különlegessé teszi.

Enochnak különböző fegyvereket kell megszereznie, miközben brutálisan lenyomja az angyalokat és a Nephilimeket. A harcrendszer egyszerű, de nem unalmas: az alap támadások mellett lehetőségünk van ellenségeink fegyvereit is ellopni, így nemcsak új eszközökkel támadhatunk, hanem taktikázni is érdemes, mikor és hogyan vesszük el a legjobb fegyvert. Ez az egyszerű, de mégis sokrétű harcrendszer jól van elosztva, bár az állandó ismétlődés néha már kicsit monotonná válhat.

Ami a platformelemeket illeti, Enoch képes a levegőben is lebegni, és különleges fényárnyékot képes hozni, hogy segítse a navigációt. Persze időnként előfordul, hogy egy-két isometrikus trükknek köszönhetően vissza kell kezdeni egy-egy szintet, de ezek a frusztráló pillanatok nem vágják át a szórakoztató részeket.

Vizuális világ: A festmény életre kel

A El Shaddai vizuális megvalósítása nemcsak a művészeti irányvonalat képviseli, hanem a játékélményt is jelentősen emeli. A látványtól eláll a lélegzeted: a váltakozó dimenziók, az elmosódott horizontok, a kék árnyalatú onix utak, a monumentális városok mind-mind egy-egy álomszerű világot alkotnak, amik nemcsak a szemnek, hanem a léleknek is valami különleges élményt adnak. Az ismerős környezetekből való elrugaszkodás folyamatosan új felfedezéseket hoz, így mindig kíváncsi vagy, hogy mi rejlik a következő kanyarban.

A legszebb az egészben, hogy a játék folyamatosan megújul, váltogatja a perspektívát. Egyik pillanatban 3D-s harcot vívunk a felhők között, a következőben pedig egy oldalsó síkban rohanunk, hogy elkerüljük a hullámokat. A világ építése egyszerűen mestermunka, és valószínűleg soha nem fogod elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor a hátad mögött gigantikus, színes üvegablakok csillognak.

Harcrendszer és nehézségi szintek: A rutintól a varázslatig

Bár a harc alapvetően nem túl bonyolult, és egy-két ismétlődő támadásból építkezik, az El Shaddai inkább a látványos összecsapásokkal vonzza magához a játékost. A főszereplő Enoch minden mozdulata akrobatikus és pazar, miközben az ellenségek különböző fegyverei hozzáadhatnak egy extra taktikai réteget. A harc nem mindig mentes a repetitivitástól, és a játékmenet mellett a platforming szakaszok is néha okozhatnak frusztrációt, de a látvány és az élmény képes kompenzálni ezeket.

A nehézségi szintek jól vannak balanszolva: a könnyebb módok lehetővé teszik, hogy élvezzük a történetet, míg a nehezebb kihívások igazi próbatételt jelentenek. Azonban a hardcore hack-and-slash rajongóknak talán egy kicsit egyszerűnek tűnhet a harc, ha a komplexebb, gyorsabb játékmenetet keresik.