Dusk Diver

Két világ között, de csak az egyik él igazán

A Dusk Diver főszereplője Yuma, egy teljesen átlagos középiskolás lány, aki egyik pillanatról a másikra egy dimenziók közti konfliktus közepén találja magát. Az egyik oldalon ott van Ximending, Tajpej valós, részletesen újraalkotott városrésze, a másikon Youshanding, egy neonban úszó, túlvilági harctér, ahol ősi állatistenek segítségével lehet rendet vágni a káoszlények között.

Papíron ez egy álompárosítás. Gyakorlatban viszont nagyon gyorsan kiderül, hogy a játék igazából csak Youshandingben érzi jól magát. Amint visszadob a „való világba”, az egész lendület leül.

Az első óra: türelemjáték

Őszintén: a Dusk Diver első egy órája kifejezetten szenvedős. Jellegtelen ellenfelek, lassan csordogáló történet, unalmas összecsapások. Az az érzésed, hogy „jó, ezt már láttam százszor, minek erőltessem?”. Pedig érdemes.

Amint a történet beindul, a karakterek elkezdenek működni, és megnyílik a harcrendszer, a játék meglepően szépen összeszedi magát. Nem lesz belőle mestermű, de hirtelen élvezetes lesz benne időt tölteni.

Harc: itt ver igazán nagyot

A Dusk Diver lelke a harcrendszer. Musou-alapokra épít, de elég rugalmas és tempós ahhoz, hogy ne csak ész nélküli gombnyomogatásnak hasson. Yuma könnyű és nehéz támadásokat fűz össze hosszú kombókba, miközben folyamatosan tölti az SP-mérőt.

A D-pad segítségével válthatsz a Kunlun-isten társak között, akik:

• gyors segédtámadásokat,
• látványos speciális mozdulatokat,
• vagy teljes képernyőt betöltő szupercsapásokat tudnak elsütni.

Ha mindezt jól időzíted, jön a D-Stone aktiválás, és Yuma ideiglenesen elszabadul. Ez az a pont, ahol a játék kattint: lassítások, neonrobbanások, brutális sebzés, az ellenfelek pedig úgy hullanak, mint a konfetti.

Külön öröm a tökéletes kitérés, ami időlassítást és azonnali SP-feltöltést ad. Ha erre ráérzel, a harc szinte hipnotikus lesz. Ugyanazt csinálod újra és újra – de jólesően.

Technikai oldal: meglepően stabil

Switch-en a játék 30 fps-sel fut, de ezt tisztességesen tartja. Nagyobb csatákban is stabil marad, és a neonfényes Youshanding kifejezetten jól néz ki. Ironikus módon a teljesítmény inkább Ximendingben esik vissza, ahol amúgy sincs sok dolgod.

Ez egyike azoknak a ritka eseteknek, amikor a leglátványosabb részek futnak a legsimábban.

Ximending: szép, de fájóan üres

És itt jön a legnagyobb csalódás. Ximending ugyan hangulatos, stílusos, tele valódi üzletekkel, de nincs mit csinálni benne. Pár fetch quest, némi gyűjtögetés, ételvásárlás statbónuszokért – ennyi. Persona-szerű kapcsolatépítés? Felületes. Yakuza-féle városi élet? Nyomokban sem.

Ráadásul a játék időnként kifejezetten büntet azért, mert nem harcolsz. A Dragon Vein Stone Shardok gyűjtése konkrétan megakasztja a tempót: bolyongsz az üres utcákon, vagy visszamész régi küldetésekbe, csak hogy továbbléphess. Ez nem kihívás, hanem időhúzás.

Jó karakterek, kevés térrel

A társak – Leo, Bahet, Le Viada, Boss – szerethetőek, viccesek, jól szinkronizáltak (taiwani és mandarin hanggal is), és a 24/7 boltban zajló beszélgetések kifejezetten szórakoztatóak. Csak épp nincs elég idejük kibontakozni.

Érezni, hogy ebben a csapatban sokkal több lett volna. De a rövid kampány (kb. 5 óra) nem ad teret erre.

Tartalom van, súly nincs mögötte

Gyűjthető cuccok, ruhák, fejlesztések, gacha, nehezített módok – minden megvan, ami egy ilyen játékhoz kell. De sokszor inkább kipipálandó elemeknek érződnek, nem valódi ösztönzőknek.

A harc viszont végig elviszi a hátán az élményt.

Összkép

A Dusk Diver egy tipikus „majdnem” játék. A harcrendszere élvezetes, látványos és addiktív. A karakterei jók. A stílusa üt. De minden, ami a harc köré van építve, üres vagy félkész.

Ha szereted a Musou-szerű, neonfényben úszó, kombócentrikus akciójátékokat, akkor itt találsz magadnak örömet. Csak ne várd, hogy a városi élet vagy a történet hosszabb távon is megtartson.