DOOM 64

A játékmenet: Nincs felesleges mellébeszélés, csak pörgés

A Doom 64-t igazából nem az történet viszi előre, hanem a pofonegyszerű, de mindent elsöprő játékmechanika. A történet próbálkozik valami magyarázattal a főhőst, egy Valkűrt, aki a démonok világában keres igazságot, de őszintén, nem ez az, ami miatt bárki is ezt a játékot választja. Itt az igazi lényeg az akcióban van, a képességek, a lövések, és a rengeteg szörny elpusztításában. Az egész játék egy hatalmas testreszabott mészárlás, ahol a lövések az időtlen metal zenére pörögnek, a shotgun pedig még mindig gyönyörűen visszarúg.

A legjobb, hogy a játék végig tudja tartani a tempót. Azonnal belevág a közepébe, rá se hederít a történetre, és már a kezedben van a jól megszokott shotgun. A ritmus az, ami miatt igazán szórakoztatóvá válik: minden egyes mozdulatnak és támadásnak van egy üteme, ami a legtöbb mai FPS-ből hiányzik. Ha jól beállítod a ritmust, a játék igazi flow-t ad, amitől egy-egy sikeres csata után elégedett mosollyal lépsz tovább.

A grafika: A régi vágású, de megvan a bája

A grafika egy tipikus N64-es stílust hoz, tehát várj egy kicsit homályosabb textúrákat és az antik hangulatot. A játéknak az a fajta retro bája van, amit egy mai játékos már nem nagyon talál meg, de aki szereti a régit, annak pont megfelelő. A háttérben lévő színek erőteljesek, és bár a textúrák nem éppen lenyűgözők, a gyors akciót egyáltalán nem zavarják. Az egész játék mocskosul jól néz ki, és bár a látvány nem fogja megnyerni a legjobb grafikai díjat, az az érzés, amit ad, kárpótol mindenért.

Képzeld el, hogy a démonok úgy robbannak fel, ahogy '90-es évekbeli klasszikusokban tettek, és ennek az egésznek van egy színes, kaotikus varázsa. Itt nincs finomkodás, minden gore úgy pattog, ahogy kell.

A teljesítmény: A Switch-en nem izzadunk

Ami meglepett, az az, hogy a Doom 64 meglepően simán fut a Switch-en, és tényleg csak pár kisebb hiba árnyékolja be a teljesítményt. Azonban a grafikai problémák a legnagyobb visszahúzó tényezők: ha dockolt módban játszol, a textúrák valóban kissé megfáradtak, és nehéz áttekinteni a teljes környezetet. Handheld módban valamivel jobb a helyzet, de a vizuális élmény még így is messze van az optimálistól.

Az, hogy a játék jól fut, elengedhetetlen, hiszen a ritmusjátékoknak precíz és gyors reakciók szükségesek. Az, hogy nem akadozik, hatalmas pozitívum, mert sok retro porttal ellentétben a Doom 64 nem hagyja, hogy a technikai hibák elvonják a figyelmet a pörgős akcióról.

Az új funkciók: Jó irányba tett lépések

A legnagyobb meglepetés a mozgásérzékelés és az új profi kontroll módok bevezetése. A Switch-hez igazított gyroszkópos irányítás kényelmes, és bár nem mindenki fogja használni, segít abban, hogy a játékélmény még inkább a ritmusra építkezzen. Az egész egy futószalagon pörgő lövöldözős mókává válik, ahol mindent az ütem diktál – de igazán akkor pörög, ha nem hibázol.

Ezen kívül a játékban van egy új szint, ami a DOOM Eternal-ra épít, és bár nem hozza el az igazi forradalmat, mindenképp egy kis extrát ad hozzá a végigjátszáshoz.

Összegzés: Nagyon klasszikus, de a Switch-nek nem teljesen megfelelő

A Doom 64 valóban egy kultikus klasszikus, amit szeretni kell. A lövések, a zene, a pörgés mind-mind visszahozza a régi idők hangulatát, de sajnos a grafika és a látvány hiányosságai visszafogják az élményt. Ha a retro FPS élményre vágysz, akkor a Switch-re portolt Doom 64 egy jó választás, de ha multiplayer-re vágysz, vagy igazán mai szintű grafikát, akkor a játék sajnos nem lesz elég. Ettől függetlenül, ha a régi klasszikusok rajongója vagy, és épp nosztalgiázni akarsz, akkor bőven megéri kipróbálni.