Digimon Survive

Ha valaki a klasszikus Digivice-nosztalgiát, folyamatos csatákat és fejlődési fákat keres, az jó eséllyel csalódni fog. Ha viszont nyitott vagy egy sötét hangulatú, döntésvezérelt történetre, ahol a Digimon-univerzum inkább eszköz, mint cél, akkor itt nagyon komoly élmény vár.

Túlélés, gyerekekkel, tét nélkül nincs barátság

A történet alapja egyszerű, már-már klasszikus: egy csapat általános iskolás kirándul, földrengés, eltévedés, egy furcsa szentély, majd egy világ, ahonnan nincs visszaút. Takuma és társai Digimon-partnerekkel az oldalukon próbálnak túlélni egy idegen, ellenséges valóságban.

Ami viszont meglepő: a hangnem. A Digimon Survive az első órákban inkább horror, mint kaland. Baljós képek, nyugtalanító események, néha konkrét ijesztgetés. Nem durván, nem olcsón, hanem pont annyira, hogy érezd: itt nincs biztonságban senki. Ez nem a „barátság ereje mindent megold” Digimon, hanem az, ahol a barátság ára van.

Döntések, amik tényleg számítanak

Ez egy túlélőtörténet, és ennek megfelelően nem mindenki éli túl. A döntéseid nem csak statokat módosítanak, hanem konkrétan meghatározzák, ki jut el a fináléig. Egy rossz választás nem game over, hanem veszteség. És ami igazán üt: a játék nem felejti el ezeket.

A karakterek gyászolnak, hibáztatják magukat, egymást, téged. Meglepően érett módon kezeli ezt a Digimon Survive, és emiatt a vizuális regényes részek nem üres szövegblokkok, hanem érzelmi befektetések. A kapcsolatok befolyásolják a Digimonok fejlődési irányait, a harcban kapott bónuszokat, és végső soron azt is, milyen történetet kapsz.

Ez elsősorban vizuális regény – ne legyenek illúzióid

Fontos kimondani: a játékidő nagy részét olvasással és dialógusokkal töltöd. A harc háttérbe van szorítva, és ez szándékos. A legnagyobb hibája talán az, hogy a játék elején túl sokáig várat a taktikai rendszer visszatérésével. Az első harci tutorial után hosszú órák telnek el, mire újra tényleges csatába keveredsz.

Amikor viszont előkerül a harc, korrekt. Klasszikus rácsalapú taktikai rendszer, pozicionálás, egymást támogató egységek, Digivolúciók, amik erősek, de SP-t égetnek. Nem kell grindolni, inkább gondolkodni. Ettől függetlenül érezni, hogy a harc a történet szolgálatában áll, nem fordítva.

Toborzás, felfedezés, több végigjátszás

A Free Battle rendszerben új Digimonokat is szerezhetsz, egyfajta „beszélgetős” minijátékon keresztül. Ez hangulatos, de kissé kiszámíthatatlan – néha nehéz megérteni, mi számít jó válasznak. A teljesség megszállottjainak ez rengeteg pluszidőt jelent majd.

A felfedezős részek egyszerűek, de van bennük egy jó ötlet: a telefon kamerája, amivel rejtett lényeket és eseményeket lehet felfedni. Ez, a többféle végkifejlettel együtt, erősen arra ösztönöz, hogy ne csak egyszer járd végig a játékot.

Írás és hangulat: itt van az igazi erő

A Digimon Survive legnagyobb fegyvere az írás. Ezek gyerekek, stressz alatt, életveszélyben, és ennek megfelelően viselkednek. Veszekednek, hibáznak, félnek, összezárnak. Elhiszed nekik. És emiatt tényleg izgulsz, amikor döntened kell.

Apró elírások előfordulnak, de ez semmit nem von le abból, hogy ez egy meglepően jól megírt, következetes történet, ami nem fél sötét lenni, ha a helyzet megkívánja.

Zárás

A Digimon Survive nem mindenkinek szól. És ez így van jól. Ez egy vizuális regény Digimon-köntösben, nem egy Digimon-játék extra szöveggel. Aki ezt elfogadja, az egy feszült, érzelmes, többször végigjátszható élményt kap, ami mer kockáztatni.

A kezdés lassú, a harc másodlagos, de a történet súlya mindent ellensúlyoz. Nekem ez nem feltétlenül a „legjobb Digimon”, viszont az egyik legemlékezetesebb Digimon-élmény.