Dex

A Kezdetek

A történet nem egy szívszorító mestermű, de ha egy kicsit elvonatkoztatunk tőle, akkor az egész világ, amit a Dex felvázol, kezd magával ragadni. Egy alvilági, rozsdás cyberpunk város, ahol a gépek és emberek határvonalai egyre inkább elmosódnak. A bevezető nem hagy sok lehetőséget a felfedezésre, egyből egy börtön- és szennyvízcsatornákba rángatnak minket, és a játékmenet is próbára teszi a reflexeinket. Az első szakaszok igazi "bocs, hogy beleütköztél a falba" élményt adnak, ahol minden egyes eltévedés, minden egyes ellenség egy-egy drága leckét jelent. Mintha a játék direkt ránk szórná a szivatásokat, csak hogy biztosan megszeressük a világát.

Játékmenet – Bunkó Kezdés, De Megéri

Mivel a Dex egy 2D oldalnézetes RPG, ahol főszereplőnk, Dex, megpróbálja túlélni a cyberpunk világ dzsungelét, gyorsan el kell sajátítanunk az alapvető harci mechanikákat. Az alap ütés, védekezés és dodzolás nem túl bonyolult, de az ellenségek nem adnak kegyelmet – ha nem figyelsz, simán eltapossák a karaktered. Az elején úgy éreztem, hogy az egész egy rakat frusztráció, ahol inkább a túlélés a cél, semmint a szórakozás, de ahogy elkezdtem fokozatosan rálátni a harcok dinamikájára, szépen kezdett összeállni a dolog.

A hackelés minijátékai is bejönnek – a Geometry Wars-stílusú akció az elején kihívás, de mégis addiktív. Ahogy a kamerákat és az embereket próbálod irányítani, egyre jobban ráérzel, hogyan töltheted ki a világot. Ez a rész igazán szórakoztató és kicsit emlékeztet a régi Commodore 64-es Paradroid legendás szintjeire, amikor minden egy kis labirintusos felfedezés volt.

A Szabad Felfedezés

A játéknak van egy különleges szabadsága, amivel sok más RPG nem dicsekedhet: szabadon választhatsz, hogyan közelíted meg a különböző küldetéseket. Lehet, hogy egy-egy helyszínt stealth módra, máskor meg a teljes harcmodort választva tudod megoldani. Az igazi móka itt kezdődik, amikor te döntheted el, hogy hogyan akarsz túlélni, és még ha nem is könnyű, de mindig van egy alternatíva, hogy végre átvágd magad a nehézségeken.

A küldetések között is találkozhatunk érdekességekkel, és mivel a világ elég gazdagon van tele apró részletekkel, nem túl nehéz rálelni olyan helyekre, amik megoldásokat adnak az elakadt szituációkhoz. A kis mellékküldetések szépen építik a világot, és bár nem lesznek hatalmas revelációk, biztosan találunk valami érdekes szálat.

A Grafika És Zene – Retro, De Funkcionális

A pixel art világ jól passzol a cyberpunk hangulathoz, még ha nem is nevezném forradalminak. Az animációk néha kicsit darabosak, és a fényviszonyok sem segítettek mindig a legjobb élményben – volt, hogy az egyik szakasz teljes sötétségében próbáltam kémkedni, míg az összes ellenség rám vetette magát. Azonban a játék vizuálisan szépen építkezik, és az atmoszférikus zene az egész játék alatt remekül aláfestette a cyberpunk világot, bár néha a zenei anyag kicsit túlságosan is sablonos volt.

Mi Működik, Mi Nem?

Mi működik:

• A szabadság, hogy hogyan közelítesz a küldetésekhez – akció, lopakodás, bármi.
• Az RPG elemek valóban fontos szerepet játszanak, és nem csak a megszokott több életerő, több sebzés típusú fejlesztések.
• A hackelés minijátékok abszolút beleillenek a játékmenetbe, és szórakoztatóak.
• Az atmoszférikus világ, ami szépen beilleszkedik a cyberpunk világába.

Mi nem működik:

• A harcrendszer néha kicsit darabos, és a lövöldözés nem igazán adja azt az érzést, hogy „megvertem az ellenfelet”.
• A kezdeti nehézség kicsit eltántoríthatja a játékosokat, de ha túléljük, annál jobban fogunk élvezni mindent.
• Néhány karakter egyszerűen sztereotipikus, és egy-egy párbeszéd nem igazán találja meg a megfelelő hangot.