Date Everything!

A felütés gyors és kegyetlenül aktuális: friss ügyfélszolgálatosként az első munkanapomon közlik velem, hogy az AI kiváltotta az állásomat. Hazamegyek, majd egy drón ledob az ablakon egy különös szemüveget, a „dateviatorst”, amivel hirtelen meglátom az igazságot: a lakásom tele van vonzó kérőkkel. Asztalokkal. Kanapékkal. Mosógéppel. Vízzel. A pokollal.

Öt randi naponta, száz lehetőség

Egy nap öt tárggyal beszélhetek. Minden „inanimate” saját, több találkozón átívelő történetszálat kap, és háromféle lezárás felé mehetek velük: szerelem, barátság vagy gyűlölet. Mindegyik végkimenetel SPECS pontokat ad (Smarts, Poise, Empathy, Charm, Sass), amikkel új párbeszédopciók nyílnak meg, sőt idővel akár emberré is materializálhatom a kiválasztott bútort, hogy aztán elinduljon a nagyvilágba.

Ez önmagában abszurd, de a játék teljes mellszélességgel vállalja ezt a hangot. Nem akar komolyan vett realizmus lenni. A gond ott kezdődik, hogy még ezen a szinten is vannak furcsa döccenések. Elvileg egy fiatal, frissdiplomás karaktert alakítok, miközben egy hatalmas házam van dolgozószobával, edzőteremmel, külön étkezővel, padlással tele készpénzzel és… zongorával. Tudtam nevetni azon, hogy randizom az evőeszközeimmel, de ez a lakás már nekem is sok volt.

Karakterek: zseniális ötletek, egyenetlen mélység

A Date Everything! egyik legnagyobb dobása a szinkron. Mind a 100 randizható karakter teljesen szinkronizált, méghozzá elképesztően erős színészgárdával. Ez az a pont, ahol a játék tényleg él: minden alkalommal kíváncsian lőttem ki a kis szívecskét egy új bútorra, csak hogy lássam, mi lesz belőle.

És itt vannak valódi csúcspontok. Az elektromos dobozban lakó Lux és Eddie melodramatikus civódása, vagy az egészen elborult figurák, mint Nightmare, Daemon vagy az örök klasszikus nicknevű xxXShadowl0rd420Xxx – ezeknél érezni, hogy az alkotók igazán elengedték magukat.

A gond az, hogy a 100 karakter ára az, hogy nem mindegyik kap elég teret. Vannak kifejezetten sekélyes, gyorsan lezavart szálak, amelyek eltörpülnek a jobban kidolgozottak mellett. Ez különösen akkor fájó, amikor egy-egy figura felbukkan mások történeteiben, de úgy tesz, mintha még sosem találkoztunk volna.

Kapcsolatok, amik nem reagálnak egymásra

Bevallom: 59 tárggyal voltam romantikus viszonyban. És senkit nem érdekelt. Ez egy ideig vicces, aztán furcsa. Főleg úgy, hogy több karakter kifejezetten beszél monogámiáról, poliamóriáról, hűségről, megcsalásról – mégsem reagálnak semmire, amit máshol csinálok.

Ez nem erkölcsi kérdés, hanem narratív. Ha már ennyit beszélünk kapcsolati dinamikákról, jó lett volna, ha ezek ténylegesen hatással vannak egymásra. Így inkább olyan érzésem volt, mintha párhuzamos minijátékokat játszanék, nem pedig egy élő közösség része lennék.

Tartalomfigyelmeztetés: példaértékű megoldás

Ahol viszont a játék tényleg példás, az a content warning rendszer. Ha potenciálisan triggerelő téma kerülne elő, Skylar – a szemüveghez kötődő inanimate – megjelenik, és felajánlja, hogy átugorjuk az adott részt. Ez figyelmes, tiszteletteljes, és ritka módon jól működik. Kár, hogy ugyanez a finomság nem mindig jelenik meg a kapcsolati következmények kezelésében.

Technikai állapot: itt fájt igazán

Switchen sajnos a Date Everything! nem volt stabil társ. Rendszeresen nem tudtam interakcióba lépni tárgyakkal, amikre a továbbjutáshoz szükségem lett volna. Újratöltés után hirtelen minden kinyílt, mintha mi sem történt volna. Párbeszédeknél ismétlődő jelenetekkel, oda nem illő válaszlehetőségekkel találkoztam.

A játék második felére pedig rendszeres összeomlások jöttek. Szerencsére az autosave sűrűn ment, de ettől még megtörte az élményt. Egy 40+ órás, szövegcentrikus játéknál ez különösen fájó.

Zárás

A Date Everything! egy fantasztikusan őrült alapötletből indul ki, és rengeteg szerethető pillanatot ad. A karakterdizájn remek, a szinkronmunka kiváló, a hangvétel könnyed és szándékosan bizarr. De a technikai problémák és a narratív következetlenségek újra és újra kizökkentettek.

Sok időt töltöttem vele, és közben többször is azon kaptam magam, hogy nem vagyok biztos benne, megéri-e a befektetett óraszám azt a mélységet, amit végül kaptam. Ez egy jó játék, de nem az a különleges élmény, amivé lehetett volna.