Conscript

Kezdeti Káosz, Aztán Nyugalom

Amikor elkezdtem a játékot, egy pillanatra azt hittem, hogy valami komoly hiba csúszott a rendszerbe. A nyitóprológus, ahogyan a csatatéren helyezkedünk el, elég káoszosra sikeredett: lövések, robbanások, menekülő katonák mindenfelé. Mindez nagyon jól adja vissza a háborús helyzet felfoghatatlan zűrzavarára tett próbálkozást, de a játék üteme és a klasszikus túlélőhorror tempója nem igazán passzolt ehhez a kezdeti adrenalin-lökethez. Szerencsére a játék folytatásában, amikor végre kiérkezünk a fő menübe, az egész sokkal lassabb és metodikusabb tempóra vált, amivel aztán sokkal jobban belesimul a túlélőhorror műfajába.

A Túlélő Horror Kihívása – Vagy Inkább A Kihívás Hiánya?

Itt jön a nagy kérdés: igazából ijesztő-e a Conscript? Nos, szerintem nem. Egyáltalán nem. Bár próbálkozik, megvan az a jellegzetes, zord hangulat, amitől egy háborús túlélőhorrort várnánk. A környezet sötét, mocskos, a katonák szenvednek, és néha valóban úgy tűnik, hogy bármi megtörténhet. A probléma ott kezdődik, hogy az ellenségek nem kifejezetten fenyegetők: a hátborzongató lények helyett egyszerű katonákkal kell megküzdenünk, akik éppen próbálnak minket agyonütni, vagy egyszerűen csak szembekerülünk velük egy szűk folyosón.

Ez a játék egy tipikus túlélőhorrorhoz képest talán túl elkerülhető. Az ellenségek észrevétlenül elhaladhatók, sőt, szinte bármelyiküket könnyedén kikerülhetjük. Így a "horror" inkább csak a hangulatban jelenik meg, mintsem a valós fenyegetettségben.

Egy Kis Resident Evil Nosztalgia – Ha Az I. Világháborúban Játszódna

A játékmenet valójában a Resident Evil klasszikus alkotásait idézi meg: zárt ajtók, rejtélyes fejtörők, korlátozott készletek és a jól ismert mentőszobák. Itt még a cigaretta is pénznek számít, amit különféle tárgyak vásárlására használhatunk. Az egész hangulat, a karakterek, a fegyverek, mind-mind a régi iskolás túlélőhorror emlékeit idézik, és ha valaki szerette a régi Resident Evil játékokat, akkor biztosan érezni fog egy kis nosztalgikus hullámot.

A játékmenet valóban ismerős, és ha nem is túl ijesztő, az mindenképpen kellemes nosztalgiaérzést ad. A fegyverek is jól vannak balanszolva: nem túl erősek, de minden egyes tölténynek megvan a maga jelentősége.

Pixel Art Stílus és Technikai Kihívások

A grafika remekül hozza a pixel-art stílust, és szépen kidolgozott karaktermodelleket és animációkat láthatunk. A karakterek újratöltés közben végrehajtott mozdulatai például kifejezetten tetszetősek. Az atmoszféra is rendben van, a hangeffektusok, különösen a mentőszobák zenéje, szépen alátámasztják a sötét, háborús hangulatot.

A problémát inkább a technikai megvalósítás hozza, ugyanis a betöltési idők hosszúak és elég zavaróak. Bár a késések nem olyan súlyosak, a legelső betöltéskor annyira hosszú, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy lefagyott-e a játék. Az új helyszínekre való belépéskor pedig sajnos előfordul, hogy akadozik, ami a játék élményét kicsit megtöri.