Clock Simulator

Hány másodpercig képes az ember figyelni egy faliórára, miközben egy teljesen értelmetlen játékot játszik? Nos, a Clock Simulator nemcsak hogy megválaszolja ezt a kérdést, de még azon is elgondolkodtat, hogy vajon mi értelme is van az egésznek – és ha egy kicsit túl sokáig bámuljuk, talán magunkkal is elgondolkodtat.

Itt nem a világot kell megmenteni, nem kell végrehajtanod a legnagyobb akciókat – egyszerűen csak pontosan követni kell az időt. Na, de mi van akkor, ha az idő önálló életre kel, és te magad is egy apró alkatrészzé válsz egy végtelen gépezetben?

A játék alapvetése nem túl bonyolult: a falióra második mutatójává kell válnod, és minél pontosabban követni az időt. A cél? Ne hagyj ki egyetlen másodpercet sem. Azonban ha elrontod, és nem pontosan ütsz, a mutató egyre kisebb lesz. Ennyi. Ennyi elég ahhoz, hogy egy teljesen felesleges, de furcsán vonzó spirálba kerülj.

Játékmenet – A semmit csinálás mestersége

A játéknak nem sok titka van, és valószínűleg nem is fogja meghódítani azokat, akik a mélyebb, összetettebb mechanikákat keresik. Mivel a játékmenet rendkívül egyszerű – igaz, hogy addiktív módon –, mindössze arról van szó, hogy pontosan követjük az időt. Az alapjáték, amely egy egyszerű időmérés minijáték, gyorsan unalmassá válhat, de az elgondolkodtató hatás nem marad el. A játék egyébként tényleg olyan hatással van az emberre, mintha egy kicsit túl sokat néznénk egy faliórára, miközben a valóság és a játék közötti határ kezd elmosódni.

A Clock Simulator másik szórakoztató, bár rendkívül zavaró aspektusa a minijátékok gyűjteménye, amik mind az alapjáték szimpla variációi. A különböző módok gyorsan átcsapnak monotonitásba, és már az elején is jól érezheted, hogy egy kis idő után belefáradsz. Az igazán szórakoztató pillanatok inkább akkor jönnek el, amikor egy-egy hibát követően mégiscsak sikerül pontosan eltalálnod a mutatót – de még ezek a kis győzelmek is hamar eltűnnek a semmibe.

A mulatság és a frusztráció határvonalán

A játékban van egy olyan „plusz”, ami legalább próbálja kicsit színesíteni a dolgokat: a reakció tesztelésével találkozhatsz egy kötéllel ugráló malac formájában. Igen, jól olvasod. Ez a kis malac is az időhöz kapcsolódik, és ha valaki még képes az időt követni egy malac ugrálásával egy baráttal, akkor talán azt mondhatjuk, hogy a Clock Simulator nemcsak hogy időt pazarol, de társas élménnyé is alakítható. Képzeld el, hogy a barátoddal közösen próbáljátok nem elrontani az ugrálást, miközben a világ abszurditása teljes mértékben rátok zúdul.

A játék látványvilága szándékosan minimalista, ami elsőre meglepő lehet, de valahol mégis passzol a koncepcióhoz. A színek alig-alig mozdulnak, a háttérzene csendes és elég nyugtató ahhoz, hogy ne akarj rögtön kiszaladni a világból. De vajon meddig bírja az ember ezt a monotonitást? Egy ideig biztosan, de hamar rájössz, hogy igazán semmi más nem történik. És igen, itt van az a pont, amikor elkezded filozofálni az élet értelmét, miközben egy órát bámulsz, és várod, hogy a következő másodperc ne legyen tökéletes.