Baldur's Gate: Dark Alliance 2

Végre megérkeznek a tökéletes grafikák, finomhangolt játékmenet és friss hangzás, amelyek mindent jobban csinálnak, mint ahogy azt egykor a nosztalgiafelhőkön át láttuk. Nos, a Baldur’s Gate: Dark Alliance 2 nem pont ezt hozza el – de ettől még egy jó sztorija lehet, hogy a szívünkből távozzon.

A történet – Egyszerű, de működik

A sztori? Hát, nem a legbonyolultabb. Egy vámpír, aki elrabolja az első játék hőseit, és jól megzavarja a Baldur’s Gate környéki világot. Ezt követően elindulsz egy új hősként, aki ugyan nem a leghíresebb, de az ambíciója nagy, és végül belevág a vámpírok elzavarásába.

Mondhatnám, hogy a történet egy olcsó forgatókönyv, de mégsem mondom, mert nekem működött. Az alapvetően egyszerű sztori mégis megadja azt az atmoszférát, amit elvárhatunk egy ilyen játékban. A világ szürke, borongós és épp annyira érdekes, hogy ne aludj el rajta. Nem egy Skyrim, de egy olyan hangulatot hoz, amire jól illik a kora 2000-es évek sötét, kissé gótikus fantasy világa.

A játékmenet – Nem is olyan dinamikus, mint régen

Itt következik a fájó rész, ahol már igazán érezzük, hogy a Dark Alliance 2 idővel nem tudott lépést tartani a fejlődéssel. Az akció-RPG, amit egyesek akkoriban csodáltak, ma inkább elég nehezen emészthető. Az alapjátéknál egyszerűen túl sok az üresjárat. Képzeld el, hogy egy nagy, nyílt világot jársz be, és az ellenségeket szépen lassan darálod. Ez önmagában még nem lenne baj, ha közben legalább történne valami érdekes, de itt nem ez van.

A harcok egyhangúak és monotonná válnak. Az első pár órában nem sok kihívással találkozunk, a legtöbb ellenfél nem jelent komoly fenyegetést, és a taktika inkább abból áll, hogy nyomogatjuk a támadást, esetleg megmozdulunk, ha egy kicsit megváltozik a helyzet. Akik szeretnek akciódús, izgalmas harcokat, azok valószínűleg hamar megunják ezt a rendszert.

Egyedül az eszközfejlesztés és az alkímiai rendszerek adnak egy kis színt a dolognak. A különböző gemmák és rúnák behelyezése az felszerelésbe tényleg ad némi egyediséget, de sajnos nem elég ahhoz, hogy a játék igazi varázst adjon.

A grafika – Az idők szorításában

Lássuk be, a Dark Alliance 2 grafikája ma már igencsak egyszerűnek tűnik. A felújított karaktermodellek, a HD textúrák és a 60 fps-es frissítés tényleg segít abban, hogy a játék egy kicsit szebb legyen, de a látvány nem az a fajta, amitől leesik az állunk. Az art design rettentően alap: orkok, goblinok, denevérek – semmi olyasmi, amit még nem láttunk ezerféle másik játékban. Az egyetlen dolog, ami miatt érdemes megemlíteni a grafikai dizájnt, az a sötét, árnyékos hangulat, amit az egész világ kifejez. Azonban, ha már játszottál egy-két hasonló játékot, akkor ez semmi újat nem ad.

A multiplayer – Hát, nem

A többjátékos mód hiánya szintén hatalmas pofon. A helyi kooperatív mód működik, de hát, ugye, ki akar egy kis Switch-en játszani egy társával? Az online lehetőség teljes hiánya egy ilyen felújításnál igencsak elgondolkodtató. Képzeld el, hogy anno, amikor ez a játék kijött, talán elnézhető volt, hogy nincs online mód. De most? Hát, nem igazán.

Összegzés – Hogyan öregszik a klasszikus?

A Baldur’s Gate: Dark Alliance 2 egy olyan játék, ami valaha nagyot szólt, de ma már sajnos nem tud versenyezni az újabb címekkel. A lassú, egyhangú harcok, a minimalista játékmenet és a limitált karakterépítési lehetőségek egyértelműen visszavetik. A grafika szépnek mondható, de egyúttal kissé unalmas is, és a multiplayer teljes hiánya azt jelenti, hogy ez inkább azoknak való, akik mélyebben vágyakoznak a múlt iránt, mint azoknak, akik most próbálnák ki először.

Ha nosztalgiázni akarsz, akkor még mindig megvan a varázsa, de ha új játékra vágysz, inkább nézd meg a modernebb ARPG-ket, mint például a Torchlight vagy a Path of Exile. A Dark Alliance 2 szép emlék marad, de sajnos nem egy olyan élmény, amit a mai kor elvárásai alapján bárkinek is elsőként ajánlanék.