Azure Striker Gunvolt 3

A Gunvolt 3-ban van egy pont, amikor már nem „játszol”, hanem átkattansz valami félig meditatív, félig adrenalinos üzemmódba, és csak azt veszed észre, hogy a hüvelykujjad előbb tudja a következő mozdulatot, mint az agyad.

Inti Creates: a régi iskola, ami nem porosodik

Az Inti Creates neve nálam örök összeköttetés a Mega Man Zero és ZX korszakával: azzal a fajta 2D-s akció-platformer szigorral, ahol a mozdulatnak súlya van, a sebzésnek ára, a pályának ritmusa. Az Azure Striker Gunvolt első része is ebből a vérvonalból jött, afféle „kék bombázó utód” hangulattal, csak azóta a sorozat szépen kinőtte a tiszta Mega Man-paródiát, és felépített magának egy saját, villámló identitást.

A Gunvolt 3 nem forgatja fel a formulát, de okosan csiszol rajta. Inkább olyan, mint amikor egy jó zenekar nem stílust vált, csak megtanul még jobban szólni. És itt a „szólás” szó szerint is ül, mert ez a játék a tempóról, a flow-ról, a hibátlan futamokról beszél.

Történet: sok szó, kevés levegő

A sztori több évvel a második rész után veszi fel a fonalat, és egy új főszereplőt tol előtérbe: Kirint, egy harcias „battle priestess”-t, aki egy árnyékszervezetnek dolgozik. A világban elszabadult valami Septimal-féle erő, a felhasználók sárkányszerű káoszlényekké torzulnak, Kirin pedig megy rendet rakni. Az első nagy sárkányból ráadásul Gunvolt lesz, aki gyorsan „visszaemlékszik”, majd csatlakozik a csapathoz, hogy együtt menjenek a következő fenyegetések után.

Papíron működik, de a tálalás… hát, az az a klasszikus eset, amikor a játék elmeséli, ahelyett hogy megmutatná. Rengeteg az expozíció, a fogalmakat és szervezeteket a szereplők egymásnak magyarázzák, mintha mindegyikük most esett volna be ugyanabba a wiki-oldalba. Közben a történet mégis rohan egyik pontból a másikba, és valahogy sikerül egyszerre túlrészletezni és nehezen követhetőnek lenni. A csapat dinamika és a karakterek különbözősége menti meg: a „Sárkánymentők Irodája” (már a név is) legalább ad pár jó odaszúrást és könnyebb pillanatot.

De ha őszinte akarok lenni: én itt nem a sztoriért maradtam. Én azért maradtam, amikor Kirin mozdulatai végre összeálltak.

Kirin játékmenete: jelölj, teleportálj, takaríts

A Gunvolt 3 legnagyobb dobása számomra Kirin. A mozgása és a harca olyan, mintha az Inti Creates fogta volna a korábbi ötleteket, és csinált volna belőlük egy új, saját ritmusú táncot.

A katanája közelharci fegyver, de nem arra van kitalálva, hogy simán csapkodj vele. A lényeg a talizmán: nyomkodod a Y-t, Kirin dobálja előre, és ezzel „megjelöli” az ellenfeleket. Utána jön a varázslat: odamész és egy vágással eltünteted őket, vagy – és itt történik a mágia – egy gyors inputtal egyszerre teleport-vágod le a képernyőn megjelölt összes célpontot.

Amikor ez beindul, a játék hirtelen nem pályák sorozata lesz, hanem egy összefüggő mozgásfolyam. Futok, dobálok, jelölök, villanok, és mögöttem csak a romok maradnak. Van olyan szakasz, ahol szó szerint a földet sem muszáj érinteni, ha elég pontos vagyok és gyorsan reagálok. Az a fajta élmény ez, amiért régen órákat ültem a legjobb action platformerek felett: nem a „túléltem”, hanem a „na ezt úgy csináltam, ahogy kellett”.

Kell hozzá egy kis tanulás, főleg az elején, amíg a mozdulatok izomba nem kerülnek. De amikor klikkel, akkor klikkel úgy, hogy már csak nézel, hogyan lettél hirtelen jó.

Gunvolt: a főhős, aki most „limit break”

Gunvolt persze itt is jelen van, csak furcsán: nem teljes értékű, végigjátszható karakterként, hanem inkább egy feltöltődő „átkapcsolásként”. Kirin életereje alatt van egy energia csík, ami töltődik, ahogy kapod és osztod a pofonokat. Ha eléri a 100%-ot, átválthatsz Gunvoltra, viszont innentől az energia folyamatosan fogy – és ez egyben Gunvolt „élete” is. Ha sebzést kap, a csík látványosan gyorsabban olvad. Amikor kifogy, Kirin jön vissza.

Ez mechanikailag érdekes, mert két stílust tudsz egy pályán belül váltogatni, és jól adja azt az érzést, hogy Gunvolt egyfajta „túlpörgött üzemmód”. Közben viszont kicsit furán csípi a szemem, hogy a franchise arca itt kvázi mellékszerepben van. Még akkor is, ha Gunvolt ugyanazt a kellemesen romboló játékot hozza: „pineld” fel az ellenfelet, aztán villámmal töröld le. És igen, az ő végtelen ugrása olyan, mint egy Kirby-féle csalókód: bármilyen platform kihívás azonnal megpuhul tőle. De néha ez is jólesik, mint amikor a játék enged egy nagy levegőt két sprint között.

Kudos és rang: a valódi kampány itt kezdődik

A Gunvolt 3-ban nagyon gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a sztori csak bemelegítés. A fő műsorszám a Kudos és a rangrendszer.

Kapsz pontot minden kiiktatásért, de a játék akkor kezd igazán fizetni, amikor szépen játszol: egymás utáni légi kill, trükkösebb láncok, boss legyőzése skill-lel. A nagy változás az előző részekhez képest, hogy ha sebzést kapsz, nem bukod azonnal a felépített Kudos-t. Ehelyett jön egy „Kudos Lock”: bizonyos mennyiséget újra össze kell kaparnod, mielőtt megint nőne a számláló. Ez sokkal kevésbé büntető, és jobban támogatja a tanulást: nem temeti be az egész futamot egyetlen hibával, csak azt mondja, hogy „oké, most dolgozz vissza”.

A pályák rövidek, újrapróbálni könnyű, és a játék nyíltan arra van hangolva, hogy memorizálj: ellenfélpozíció, boss minták, mikor dobj, mikor villanj, hol lehet a földet kerülni. Ha csak a stáblistáig mennél, megvan pár óra alatt. De ez olyan lenne, mintha egy ritmusjátékot egyszer végignyomnál easy-n, aztán kijelentenéd, hogy ennyi volt. Itt a hossz a tökéletesítéstől jön.

És igen, ez a rész nem mindenkinek szól. A Gunvolt 3 szemrebbenés nélkül kijelenti: „perfectionisták, gyertek”. Ha szeretsz egy pályát addig futni, amíg már szinte zenére megy, akkor ez a játék nagyon rá tud csavarodni az agyadra. Ha viszont idegesít a grind, akkor a Gunvolt 3-at inkább egyszer-kétszer végigpörgeted, és kész. Csak akkor tényleg a lényegből maradsz ki.

RPG-lite mankók és az RNG-függő kellemetlenség

Vannak segédrendszerek: aktív skillek, amik más karaktereket hívnak be, pajzsot adnak, AoE-t csapnak, mentenek, amikor bénázol. Passzív bónuszok is vannak, például több XP vagy hosszabb „kegyelmi” idő sebzés után. Ezek nem forgatják fel a játékmenetet, inkább finomhangolnak.

A nagyobb gond, hogy a skillek beszerzése gacha-rendszerrel történik. Pálya végén kapsz random „Image Pulse”-okat; több collectible chip több húzást jelent, de alapvetően a szerencse dönt, hogy kapsz-e valami értelmeset vagy csak duplikátumokat. Ez nem rombolja le a játékot, de egyértelmű visszalépés érzésre: amikor egy konkrét buildet szeretnék összerakni egy S++ próbához, és a rendszer annyit mond, hogy „ma nincs kedvem”, az nem kihívás, csak bosszantás.

Idővel persze felhalmozódik annyi lap, hogy már válogatsz, de addig elég sok a vállvonogatós pályavégi jutalom: „oké, megint ugyanaz, köszi”.

Látvány és hang: régi iskola, modern izom

Vizuálisan a Gunvolt 3 nagyon hozza azt a sprite-os minőséget, amit az Inti Creates-től elvártam. A környezet részletes, a helyszínek ötletesek – arcade, shinto kastély, valami jövőbeli logisztikai központ, ami kicsit olyan, mintha az Amazonnak lenne saját dystopiája. Jó ránézni, és gyakran nyúltam a capture gombért, mert ezek a pályák tényleg tudnak „képeslapok” lenni.

És ami fontos: funkcionálisan is működik. Az ellenfelek sprite-ban elütnek a háttértől, így nagy tempónál is könnyebb őket olvasni, célozni, reagálni. Egy ilyen sebességű játéknál ez fél győzelem.

A zene pedig pontosan azt csinálja, amit kell: EDM és rock keveréke tolja a tempót, hogy benne maradj abban a furcsa, zen-szerű fókuszban, amikor már nem gondolkodsz, csak csinálod. Néha beesik pár lazább, jazzesebb darab, ami jó levegővétel. Közben a pályák alatt folyamatos a párbeszéd Kirin és Gunvolt között, meg persze a bossok is dumálnak. A szöveg sokszor elfelejthető, de a szinkroncsapat tisztességgel eladja, amit rájuk bíztak.

Zárás

Az Azure Striker Gunvolt 3 nekem egy olyan játék, ami nem akar mindenkinek megfelelni, és ettől lesz erős. A történet sokszor zavaros és túlbeszélt, a gacha-rendszer pedig indokolatlanul RNG-függő. De amikor a játékmenet beindul, Kirin talizmán-teleport ritmusa összeáll, és a Kudos-rendszer elkezdi megjutalmazni a tiszta futamokat, akkor a Gunvolt 3 olyan addiktív, hogy észre sem veszed, mennyiszer futod ugyanazt a pályát.

Ha szereted a pengeéles action platformereket, ahol a tempó és a kontroll a lényeg, akkor ez a játék nagyon könnyen a „még egy próbát” kategóriába tol. És néha pont az a legjobb bók, amit egy ilyen műfajú cím kaphat.