Amikor a GalaxyTrail kiadta a *Freedom Planet 2*-t, nehéz volt nem elmosolyodni. Miért? Mert már az első rész is megmutatta, hogy az indie világában is lehet valami igazán *klasszikus* játékélményt hozni – és most a folytatás nemcsak, hogy megőrzi ezt a hangulatot, hanem képes felülmúlni az elődjét. Na de mi is történik itt pontosan? Lássuk!
Van az a játékélmény, amikor elsőre fogalmad sincs, mi történik, de valahogy mégis muszáj folytatnod, mert annyira kíváncsi vagy, hogy mi sül ki belőle. A *The Gap* pont ilyen: egy olyan elgondolkodtató kaland, ami nem rohan, de az utolsó percig képes fenntartani a feszültséget. A történet nem éppen a legegyszerűbb, de ha szereted azokat a játékokat, amelyek nem nyújtanak mindent a kezedbe, akkor biztosan leköt.
Van, amikor egy játék nem akar több lenni annál, mint amit mondani szeretne – és az Open Roads pontosan ettől működik.
Ha egy játék neve "Felix the Cat", akkor ne csodálkozzunk, ha egy cseppet sem a mai, pörgős AAA címek világába csöppenünk. Ez a klasszikus kis fekete cica nem épp az a karakter, akitől lélegzetelállító platformer élményeket várnánk, de mi van akkor, ha épp a szimpla báj és a nosztalgia jegyében próbálkozik egy mai gépen? A *Felix the Cat* nevű játék valójában egy 1992-es NES cím újrakiadása, ami ugyan nem fogja megrengetni az ipart, de a maga kis világában bizony ott van egy-egy szórakoztató pillanat. De miért is érdemes vagy épp nem érdemes ezzel a cicával újra találkozni?
Az első pár szobában pontosan ugyanaz az érzés kapott el, mint anno a Hotline Miami idején: izzad a tenyér, zakatol az agy, és tudom, hogy itt minden hiba azonnali halálos ítélet.