A Nintendo Switch évről évre újabb és újabb játékokkal zsebeli be a szórakoztató társasjátékok rajongóit, de ha őszinték vagyunk, akkor a kooperatív élmények számát nem igazán tudtuk eddig sokkal növelni. Na de jön a *Putty Pals*, és ahelyett, hogy csak két játékost belenyomjanak egy történetbe, ahol egyikük nem is tudja, mi történik, itt két bogyó, egy szép kis történettel és persze sok-sok nevetéssel együtt kel útra.

Valahol, a 2000AD világában egy kék bőrű, génmanipulált katona képes arra, hogy egyedül szálljon szembe egy teljes háborúval. Ez a *Rogue Trooper*, és bár az alapkoncepció nem új, a Redux kiadás frissítésének hála most ismét belevághatunk a fegyverek és a barátok által fűtött, egyedülálló élménybe. Az eredeti 2006-os játék és a 2000AD képregények rajongói számára mindenképp egy érdekes visszatérés, de mi van azokkal, akik most ismerkednek a világával?

A **Don’t Knock Twice** papíron pont az a horrorjáték, amire egy Switch-tulaj felkapja a fejét. Filmes alapanyag, belső nézet, kísértetház, elátkozott tárgyak, paranormális fenyegetés – minden adott lenne egy kellemesen nyomasztó, rövid, de emlékezetes élményhez. Én is így indultam neki: lekapcsolt fények, fejhallgató, „na, nézzük, mit tudsz”. Az első percekben még működött is a varázs. Aztán szépen, lassan elfogyott.

A **Yono and the Celestial Elephants** elsőre úgy tűnik, hogy egy aranyos kis játék, ami inkább a legkisebbeknek szól. Olyan, mintha egy mesekönyv lapjaira álmodták volna, aminek a főszereplője egy kisméretű elefánt, aki varázslatos világokban kalandozik. De ha kicsit mélyebbre ásunk, gyorsan kiderül, hogy **ez a játék nemcsak gyerekeknek szól**. A színes, bájos világ mögött egy mélyebb, filozófiai mondanivaló rejlik, ami egy felnőtt játékosnak is izgalmas élményt adhat.