**Van egy pont, amikor az embernek elege lesz a csúszkákból, statisztikákból és licencekből, és csak annyit akar: passz, lövés, gól, röhögés.**

Ha valaha úgy érezted, hogy egy sötét, esőáztatta városban kellene nyomoznod, miközben a saját elméddel küzdesz a világtól elrugaszkodott, őrült titkokkal, akkor **The Sinking City** talán pontosan azt nyújtja, amit keresel. Azonban, ha azt remélted, hogy a Cthulhu-mítosz világa egy sziklaszilárd, félelmetes élménnyé válik, akkor sajnos csalódnod kell, mert a játék inkább szenved a lassú tempótól, mintsem hogy lehengerelne.

**Mi van, ha azt mondom, hogy egy 36 éves játék ma is képes megfogni?

Volt idő, amikor egy **teljes értékű sport-szimulátor kézikonzolon** nagyjából annyira hangzott reálisnak, mint egy NBA-meccs a panelház udvarán. Aztán jött az **NBA 2K18**, ami majdnem el is temette ezt az álmot a Switch-en, mielőtt igazán megszülethetett volna. Szerencsére a 2K19 már bizonyította, hogy ez a sorozat *tényleg* működhet hordozható formában. Most pedig itt a **NBA 2K20**, ahol már nem az a kérdés, hogy „elfut-e”, hanem az, hogy **mennyire tud fejlődni**.