The Punchuin

A játékmenet: Egyszerű, de szórakoztató – Amíg tart

A The Punchuin játékmenete egy elég standard match-three puzzle, amit szinte bármelyik puzzle kedvelő jól ismerhet. A pingvinünkkel egy zárt térbe lépünk, ahol színes blokkok esnek az égből, és nekünk feladatunk az, hogy ütésekkel elrendezzük őket úgy, hogy színben megegyező blokkok összeforrjanak. Az alapfelállás tehát nem éppen forradalmi, de jól működik. A tempó pörög, a játékmenet egyértelmű, és ha nem zavar, hogy az alap mechanika sok játékban hasonló, akkor simán élvezni fogod a feladványokat. Aztán ahogy telnek a szintek, jönnek az egyre nehezebb kombinációk és a bosszantó jeget törő blokkok, amik még szórakoztatóbbá teszik a dolgot.

De aztán kezdődik a baj: hamar rájössz, hogy bár a játékmenet alapja rendben van, nem nagyon jönnek új dolgok. A pályák, bár egyesek flip-elnek egyet-kettőt, mind egyformák lesznek, és egy idő után már nem érzed azt a friss impulzust, amit a legelső szinten. A „még egy próbát” érzése nem jön el, mert az egyes szintek nem hoznak igazi újdonságot.

A különleges szintek: Nem mind arany, ami fénylik

A játéknak vannak olyan „special” szintjei is, ahol nem blokkok esnek az égből, hanem már a pályán helyezkednek el, és nekünk az a feladatunk, hogy összepárosítsuk őket. Az első pár ilyen szint még érdekes, de aztán egyre inkább az az érzésed, hogy nem találod a megoldást, és inkább próbálkozol, mintsem valódi megoldást keresnél. Valószínűleg a fejlesztők szándéka az volt, hogy változatosabbá tegyék a játékot, de a helyzet az, hogy az ilyen pályák túl gyorsan nehezednek és inkább frusztrálóak, mint szórakoztatóak.

A másik frissítő próbálkozás a karakter küldetések, amelyek olyan minijátékok, mint például a kosárlabda vagy a jégpályás curling. Különböző karakterekkel játszhatunk, és ezekért a feladatokért nyerünk gyémántokat, amelyekkel tovább léphetünk. Ezek jól felrázzák az egyhangú puzzle szinteket, de sajnos nem oldják meg a legnagyobb problémát: hogy túl kevés a szint, és azok is túl gyorsan ismétlődnek.

Tetszetős grafika és remek teljesítmény, de nem elég mély

Ami viszont azonnal feltűnik, hogy a grafika szép, és különösen kézi üzemmódban jól mutat a Switch-en. A karakterek és a hátterek jól kidolgozottak, és valóban érződik rajtuk a szándék, hogy egy bájos, szerethető világot alkossanak. A Switch-hez való alkalmazkodás is zökkenőmentes, nincsenek framerate problémák, a játék simán fut, és nem igazán találkoztam lassulással.

De amint egy kicsit jobban belegondolok, valahogy az egész játéknak van egy demo-érzése. Az alapötlet remek, a grafika is oké, a játékmenet is élvezetes, de valami mégis hiányzik. A tartalom. Négy világ, mindegyik körülbelül tíz szinttel – nem mondom, hogy nem szórakoztam, de a két óra játékidő után már nem igazán van mit csinálni. Tök jó, hogy van egy pár karakteres mini-játék, de azok sem tartanak elég sokáig.

Multiplayer: Jobb lenne, ha több lenne

A multiplayer mód, ahol két játékos versenyezhet egymással, nem rossz, de ez is gyorsan kimeríti a tartalmat. Bár a gondolat jó, hogy egy másik játékos ellen próbálunk gyorsabban végezni, mint ő, de mivel nincs igazi kölcsönhatás a két játékos között, inkább úgy érződik, mintha egy időre elnyújtott versenymódot játszanánk. Összességében szórakoztató, de aztán gyorsan az jön, hogy „miért nincs több?”. És bár a játék szilárd alapokkal rendelkezik, egyszerűen hiányzik belőle a kellő mélység, amitől igazán kiemelkedhetne.

Összegzés: Szórakoztató, de túl rövid és túl egyszerű

A The Punchuin egy szeretettel készített, szórakoztató kis logikai játék, amit valóban élvezni lehet, ha épp egy gyorsabb kikapcsolódásra vágysz. Az alapjáték jó, a grafika szép, a humor pedig megnyerő. Azonban a játéknak fájóan kevés a tartalma: néhány óra alatt végezhetünk vele, és utána gyakorlatilag nincs mit csinálni. A multiplayer is gyorsan elhasználódik, és a játékmenet hamar egyhangúvá válik. Ha csak egy gyors, könnyed pörgetésre van szükséged, akkor nyugodtan ajánlom, de ha többre vágysz, akkor sajnos csalódni fogsz.