Saints Row IV: Re-Elected

A játék, ahol nem a logika, hanem a szórakozás az úr

A Saints Row IV nem egy GTA-klón, ahogy a múltban sokan hivatkoztak rá. Hagyjuk el a komolykodást és a realisztikus városépítést, mert itt a cél egyszerű: szórakozni. A történet a tipikus „világot megmentő hős”-témát követi, de van egy nagy csavar: te magad vagy az elnök. A Földet egy idegen horda inváziója fenyegeti, és neked, mint az Egyesült Államok elnökének, nincs más választásod, mint hogy megmentse a világot. Nyilván az egész csak ürügy ahhoz, hogy te, mint elnök, teljesen kiforgasd a valóságot.

A játékmenet egy szempillantás alatt megváltozik, amikor hozzáférsz a szuperképességeidhez. Az elején még a szokásos autós közlekedés és lövöldözés dominál, de ahogy haladsz előre, egyre inkább úgy érzed, mintha egy Crackdown játékban lennél. Az autók hamar elavulttá válnak, és a legszórakoztatóbb móka az, amikor szuperugrásokkal és szupergyors futással száguldozol a város tetejéről a másikra.

A Switch-port - Hol az elnök és hol a technika?

Nos, ha a játékmenet hozza is a formáját, akkor a technikai háttér... hát, mondjuk úgy, hogy van hova fejlődni. A Switch-verzió stabil, de néha előfordulhatnak apró technikai gondok, mint a texture pop-in vagy egy-két hiba. Az igazság az, hogy ezt egyáltalán nem bánom, mert ha a tempót nézzük, a Saints Row IV szórakoztatásában nem hagy minket cserben. A város, Steelport szürke, neonfényekkel ölelt területei szinte minden képkockán vibrálnak, és még akkor is, amikor kicsit lelassul a gép, nekem, mint konzolos gamernek, abszolút nem zavaró.

Az irányítás? Nos, a Switch Joy-Conokkal harcolni a zűrzavaros utcákon néha kényelmetlen. A célzás egy kicsit lassú, és kezdetben alig érzed a fegyverek erejét, de ne aggódj, hamarosan megoldódik a probléma, ahogy újabb és újabb képességeket szerzel. És ha a mozgásérzékelős irányítást választod, az is sokat segíthet az élményen – de hogy őszinte legyek, a „simán csapkodok a levegőben” móka helyett a hagyományos gombos irányítás jobban működik nekem.

A humor és a káosz határvonalai

Az Saints Row IV humora már-már zabolázatlan. Ha valami bántó lenne, az inkább a túllihegett politikai inkorrektség, de szerintem sokkal inkább szórakoztató, mint elérhetetlen. Ne feledd, hogy egy olyan játékban vagyunk, ahol nemcsak a szuperképességek a lényeg, hanem az is, hogy mennyire tudjuk magunkat jól érezni. Felszabadító érzés a világot ledózerolni, miközben a háttérben Haddaway What is Love című száma szól, és a főhősünk folyamatosan beszól valami idióta dologgal.

Az egész játéknak van valami olyan kellemesen őrült feelingje, mint egy régi akciófilm, ahol a főhős semmivel sem törődik, csak pörög az eseményekkel. Az elnök szerepe pedig nemcsak egy üres sablon, hanem egy folyamatosan viccelődő, szarkasztikus figura, akit igazán élvezet irányítani.

Értékelés: 8 / 10 - Egész jó

Ha egy pörgős, önfeledt akcióra vágysz, ahol a világot nem kell túl komolyan venni, a Saints Row IV: Re-Elected tökéletes választás. Bár vannak benne gyerekbetegségek, a szórakoztatás garantált, és ha nem bánod a káoszt, órákig el leszel vele.