Resident Evil 5

Az eredmény egy olyan játék lett, ami 2018-ig a Capcom legsikeresebb címe volt, miközben a régi rajongók közül sokan csalódottan tették le a kontrollert. Most, hogy először Nintendo konzolon is elérhető, különösen érdekes újra ránézni: tényleg ez ölte meg a sorozatot, vagy csak félreértettük?

Kijuju, izom és bioterror

A történet Afrikában, a fiktív Kijuju városában játszódik. Visszatér Chris Redfield, aki az elmúlt években nemcsak a BSAA kötelékébe lépett be, hanem láthatóan a konditermet sem hanyagolta. Új társa Sheva Alomar, és együtt egy Ricardo Irving nevű, finoman szólva is shady figurát kell elkapniuk, mielőtt biológiai fegyvert adna el a feketepiacon.

A sztori meglepően jól működik. A Resident Evil 4 inkább önálló kitérő volt furcsa szektákkal, itt viszont a játék konkrétan ünnepli a sorozat múltját. Régi karakterek, ikonikus szörnyek, nagy lezárások – még ma is simán el tudnám képzelni, hogy ez legyen a teljes széria fináléja. Narratív szempontból ez egy kifejezetten erős epizód.

RE4, csak még több mindenből

Ha játszottál a Resident Evil 4-gyel – és valljuk be, ki nem? –, akkor itt azonnal otthon érzed magad. Ugyanaz az alap, csak mindenből több van. Több Las Plagas-fertőzött, több QTE, több robbanás, több őrült set-piece.

A tempó kegyetlenül pörgős. Ritkán kapsz levegőt, de cserébe olyan jeleneteket kapsz, amiket nehéz elfelejteni: motoros ellenfelek géppuskával, egyszerre két láncfűrészes őrült, lángfalak kikapcsolása harc közben, és igen – a legendás szikla ököllel püfölése is itt van. Ez már nem horror, ez akcióorgia. És ha ezt elfogadod, akkor bizony nagyon jól működik.

A kooperáció áldás és átok

A legnagyobb különbség Leon kalandjához képest az, hogy a Resident Evil 5 kooperációra van építve. Online és osztott képernyős módban is játszható, és őszintén: baráttal ez az igazi élmény.

Egyedül játszva viszont jön a feketeleves. Sheva AI-ja hírhedten rossz. Gyógyít, amikor nem kéne, lő, amikor nem kéne, és akkor is bajba keveredik, amikor látszólag semmi veszély nincs. Többször kellett újraélesztenem, mint ahányszor egyáltalán szerettem volna, és nem egyszer egy teljes szakaszt kellett újrakezdeni miatta.

Ha van kivel együtt játszanod – akár Joy-Conokkal, akár Pro Controllerrel –, akkor egészen más játék tárul fel. Ha nincs, akkor készülj fel egy idegőrlő társkapcsolatra.

Giroszkópos célzás: meglepően jó

Fontos és jó hír: van giroszkópos célzás, és nem csak hogy van, hanem kifejezetten jól működik. A megjelenéskori patch óta az elejétől elérhető, és főleg dokkolt módban, egy Joy-Con párossal remek az érzete. A jobb kézzel finoman rásegíteni az analóg mozgásra sokkal természetesebb, mint stickkel imádkozni.

Kézi módban elsőre furcsa, mert a konzol mozgatása együtt mozgatja a képet is, de egy kis érzékenységállítás után teljesen vállalható. Nem éri el a Wii-s Resident Evil 4 pointeres irányításának szintjét, de jobb, mint bármi más ezen a platformon.

Teljesítmény Switch-en

A Switch-verzióval kapcsolatban sok volt a riogatás, főleg a demó után. Az igazság árnyaltabb. Igen, ez egy visszalépés más konzolokhoz képest. A framerate nincs lekorlátozva, ami azt jelenti, hogy többnyire kicsivel 30 fölött fut, de intenzívebb jeleneteknél gyakran beesik alá. Ez érződik, és lesz, akit zavar.

Grafikailag is vannak kompromisszumok: eltűnt a látványos motion blur, néhány textúra egyszerűbb lett. Papíron fáj, gyakorlatban viszont ritkán álltam meg azon gondolkodni, mit hagytak ki – főleg hordozható módban játszva.

Extra módok: van mivel elszórakozni

A csomag része a Lost in Nightmares DLC, ami pár fejezet után nyílik meg. Ez egy rövid, kb. egyórás kitérő, ami visszanyúl az első Resident Evil hangulatához Spencer birtokán. Sokkal visszafogottabb, feszültebb, és kifejezetten jó ellenpontja a fő kampány túlzásainak.

Ott van még a Desperate Escape, ami inkább az alapjáték akcióközpontú vonalát viszi tovább, valamint a mindig kiváló Mercenaries mód. Időre mész, pontokat gyűjtesz, hullámokban jönnek az ellenfelek, és játszhatsz Jill-lel, Weskerrel és más klasszikus figurákkal. És igen: itt nincs AI partner, ami önmagában hatalmas megkönnyebbülés.

Zárás

A Resident Evil 5 valóban eltávolodott a klasszikus túlélőhorrortól, de ettől még nem lett rossz játék. Sőt: önmagában nézve kifejezetten szórakoztató, látványos és narratív szempontból is erős epizód. A Switch-verzió technikailag kompromisszumos, de a giroszkópos célzás meglepően sokat dob rajta.

Ha a teljesítmény más konzolok szintjén lenne, akár ez lehetne a definitív változat. Így „csak” egy korrekt, élvezetes port – és egy jó emlékeztető arra, hogy a Resident Evil akciókorszaka sem volt akkora bűn, mint ahogy sokan emlékeznek rá.