Paper Wars: Cannon Fodder Devastated

Játékmenet – A papírsereg támadása

Bár a játék hivatalosan tower defence műfajnak van titulálva, valójában nem sok köze van hozzá. Az alapfelállás inkább Missile Command-ra emlékeztet: papírból készült katonák, akik sorra támadják a bázisodat, te pedig egy papírtankként próbálod visszaverni őket. Az egész mechanika egyszerű: célzólécre helyezed az irányzékot, lenyomod a tüzelés gombját, és a megfelelő erősséggel indítod el a papír lövedéket.

Az alapfelállás egészen jól működik – főleg, ha a célod csupán az, hogy apró papírtömegeket robbants el szórakozásból. Az újraírt grafikák jónak tűnnek, a papíros karakterek még mindig a gyermeki rajzok szórakoztató, bájos stílusában pompáznak. Azonban a valódi probléma akkor jön, amikor a játék elkezd fokozódni. A nehézségi szintek érezhetően lassan, de biztosan kezdik elvenni a szórakozást.

A nehézségi szintek – Kezdőknek, de valahol már elveszik a kihívás

A játék három nehézségi szintet kínál: rookie, soldad és veterán. A rookie és soldad beállításokat inkább hagyd ki, mert gyakorlatilag nincs semmilyen kihívás bennük. Bár a papírkatonák mindig ugyanúgy vonulnak egyenes vonalban, mégis, a nehézségek fokozódása csak a különböző sebességekkel és ellenállással rendelkező egységek megjelenését jelenti. Néhány új jármű is megjelenik, de a lényeg nem változik: a papírseregek folyamatosan vonulnak előre, és te csak próbálod megsemmisíteni őket. Ez viszont hamar monotonná válik.

Bár a játék próbál változtatni a dolgokon, az újabb küldetések – például a Zombie Wars és a Winter Assault kampányok – már nem okoznak akkora élményt, mint vártuk volna. A legnagyobb csalódás talán az, hogy a kooperatív mód, amit az első játékokban olyan jól működött, most teljesen eltűnt. Így a túlélési módban maximum egyedül küzdhetsz a papírsereg ellen.

A felhasználói felület és zenei élmény

A grafikai frissítés egyébként rendben van, de a felhasználói felület egy igazi fejfájás. A hibásan kiemelt menüelemek, a fordított betűk és a nehezen olvasható szövegek gyakran okoznak frusztrációt. Egy egyszerű, papíralapú UI-t el lehetett volna készíteni, ami nem csak szórakoztató, de praktikus is lett volna.

A zene viszont kifejezetten hangos, ami egyrészt érdekes, másrészt viszont erőteljesen rányomja a bélyegét az élményre. Az intenzív zene az akció során fokozza a légkört, de néha inkább zavaró, mintsem segítő.

Az élmény – Pazarolt papír?

A játékról összességében elmondható, hogy nem rossz, de nem is jó. Igazából valahol a kettő között helyezkedik el. Ha valakinek éppen egy könnyed, papíralapú szórakozásra van szüksége, akkor el fogja tudni passzolni pár órát vele. Azonban hosszú távon nem igazán éri meg az árát. Az alap mechanikák unalmasak lehetnek, a játék hamar eléri azt a pontot, ahol a papírseregek visszavágása már nem elég szórakoztató.

Ami viszont igazán fájó, hogy a potenciális fejlesztések és újítások elmaradtak. Az elhagyott kooperatív mód és a túl egyszerű küldetések nem segítenek abban, hogy egy igazán élvezetes játékként említsük.