Monster Rancher 1 & 2 DX

A régi CD-k varázsa: Hogyan szelídítsünk szörnyeket zenével?

Ami igazán különlegessé tette a Monster Rancher-t annak idején, az a CD alapú szörnyidéző rendszer volt, amellyel a játékosok kedvenc zenéiket, albumjaikat CD-ként belehelyezve saját, egyedi szörnyeket hozhattak létre. Nem volt szükség valami különleges lemezre, de mindenki a saját gyűjteményéből választhatott, és így alakultak ki olyan egyedi szörnyek, amelyek sosem ismétlődtek meg. Sajnos, mivel a CD-k mára már rég elavultak, a Switch port ezt úgy oldja meg, hogy kereshetünk zenéket és előadókat egy adatbázisban, amelyek illeszkednek a játék igényeihez. Azonban a választék meglehetősen korlátozott, és minél mainstreamebb a zenéd, annál nagyobb eséllyel fogsz találkozni vele.

A retro szórakozást nagyban befolyásolja, hogy bár a grafika és a hangok hűek maradtak a PS1-es eredetihez, az esztétikai megvalósítás sajnos nem sokat javult. Az éles sarkok, a poligonális karakterek és a nagyon egyszerű animációk mind az 1997-es évek hangulatát idézik, de nem sokat tesznek hozzá a mai játékélményhez.

A játékmenet: Könnyed szórakozás vagy idegtépő frusztráció?

A játékmenet az alapvető roguelike struktúrát követi, ahol a célod egyre mélyebbre hatolni a véletlenszerűen generált dungeonokba, miközben egyre erősebbé válsz a lootok és a szörnyek legyőzésével. Mivel a játék nem kifejezetten a taktikázásra épít, hanem inkább a szerencsére, a harcok gyakran inkább a véletlenre építenek, mintsem a készségekre. A különböző szörnyek és fegyverek használata mind ugyanazt a mechanikát követi: próbáld ki, és ha nem sikerül, próbáld újra.

A harcrendszer egyszerű, de hatékony, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a játék célja nem a mély taktikai réteg, hanem inkább a szórakozás. Az első néhány óra nehéz, mivel sokszor a harcok inkább a szerencsére építenek, és a szörnyek képességei szinte mindig véletlenszerűek, ami miatt gyakran kényszerülsz arra, hogy az első próbálkozásokat elbukd.

Szörnyek, amiket szívesen szelídítesz, és amiket nem

A szörnynevelés mindig is a játéknak egy olyan része volt, amely igazán elbűvölt. Az egyszerűsége ellenére, a szörnyek keresése, tenyésztése és harcoltatása tényleg szórakoztató. A különféle kombinációk és a váratlan szörnyhibridek új kihívások elé állítanak, és időről időre olyan vad lényeket hozhatsz létre, amik nemcsak szórakoztatóak, hanem elég erősek ahhoz, hogy komoly ellenfelekkel mérkőzzenek meg. Azonban itt is van egy kis csalódás, mivel a harcok, bár élvezetesek, gyakran kissé kiszámíthatóak, így nem igazán tudsz egyedi stratégiákat kidolgozni a különböző szörnyekkel.

A nehézség: Az igazi kihívás

A Tallowmere a játékmenetben való hibázásra épít. Itt egy-egy hibás lépés könnyen elérhet egy súlyos következményt, és a játék végén gyakran a véletlen irányítja az eseményeket. A szörnyek szaporodó ereje, a véletlenszerű lootok és a végletekig fokozódó nehézségi szintek valóban próbára teszik a türelmedet. Bár az elején a dolgok könnyedén indulnak, hamar rájössz, hogy az igazi erő próbája nem a harcokban, hanem a folyamatos újrakezdésben rejlik.