Metal Gear Solid

Én az előbbi táborba tartozom. És igen, pontosan tudtam, mire számítsak.

Tartalom: itt nincs spórolás

A csomag tartalmára nem lehet panasz. Az alapjáték mellett megkapjuk a VR Missions / Special Missions kiegészítőt, valamint a korábban csak Japánban megjelent Integral verziót is. Ráadásul régiók között is válthatunk, ami konkrétan áldás: a PAL-os 50Hz-es változatot nyugodtan el lehet felejteni, az NTSC 60Hz-es verzió sokkal simábban fut.

Ez így együtt talán a Master Collection Vol. 1 legteljesebb darabja, már pusztán mennyiség szempontjából is. Persze számolni kell az extra letöltésekkel, de ez ma már sajnos alap.

Játékmenet: működik, de érezni a korát

A Metal Gear Solid mechanikái ma már kicsit esetlennek hatnak. A falon kopogtatás, az őrök becsalogatása, a kartondobozban rejtőzés mind-mind ikonikus, és még mindig szórakoztató – de tagadhatatlanul régimódi. Újoncként több megoldás kifejezetten frusztráló lehet, főleg ha valaki a későbbi részek felől érkezik.

Ha pedig a GameCube-os The Twin Snakes az etalonod, akkor a belső nézetes célzás hiánya fájni fog. Nagyon. Ez az a pont, ahol a nosztalgia már nem mindig menti meg az élményt.

A lélek: történet, ami még mindig működik

A Metal Gear Solid igazi ereje mindig is a történet volt, és ez ma sem változott. Codec-hívásokból és átvezetőkből nincs hiány, de visszanézve meglepően feszes a tempó – főleg Kojima későbbi, önmagába forduló munkáihoz képest.

Ikonikus pillanatok sora vár: a távirányítású rakéta, a Hind-D helikopteres menekülés, és persze Psycho Mantis, aki még ma is hidegrázós. Ezek azok a jelenetek, amik miatt ez a játék legenda lett, és amik miatt most is végig akartam játszani.

Psycho Mantis és a modern trükközés

Külön dicséret jár azért, ahogyan a Konami kezelte a Psycho Mantis-harcot Switch-en. Az eredeti trükkök – memóriakártya-olvasás, kontrollerport-csere – értelemszerűen nem működnének, de a menükbe ügyesen beépített megoldások meglepően jól visszaadják az élményt.

Még „álmentéseket” is választhatunk klasszikus Konami-játékokból, mint a Silent Hill, a Suikoden vagy a Castlevania: Symphony of the Night. Utóbbi különösen ironikus emlékeztető arra, hogy az a játék még mindig nincs Switch-en.

Apró hibák, nagy kompromisszumok

Komoly technikai problémákról nem beszélhetünk. Az viszont furcsa döntés, hogy a konkrét gombnyomásokat említő párbeszédeket egyszerűen lenémították. Érthető, de kissé kizökkentő.

A látvány pedig… nos, hűséges. Talán túlságosan is. Ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha a rajongói emulációkat nézzük, de a cél itt egyértelműen az eredeti PS1-es élmény konzerválása volt. Ebben a Konami tisztességes munkát végzett.

Zárás

A Metal Gear Solid Switch-en nem próbálja meg elrejteni a korát. Ez egyszerre az ereje és a gyengéje. Legendás történet, máig emlékezetes főellenfelek, ikonikus pillanatok – mind itt vannak. De a vezérlés és a vizuális megoldások ma már kompromisszumot kérnek.

Veteránként öröm volt visszatérni Shadow Mosesre. Újoncként viszont ez egy türelmet igénylő túra lesz a videojáték-történelem egyik legfontosabb darabjához.